Nem söpörhetjük szőnyeg alá azt a jelenséget, melyre sok szülő panaszkodik nálam, a pszichológiai tanácsadáson. A gyerek 6-7 évesen olyan flegma, vagy éppen szemtelen, mintha már kamaszodna! Be lehet tudni ezt az érzelmi állapotot és viselkedést a kamaszodásnak?

Nem hinném. Miről lehet szó inkább?

Sok családban a 6-7 éves óvodai nagycsoportos vagy elsős gyerek még ki sem jött a dackorszakból. A dackorszak első jelei már másfél éves korban megmutatkoznak, és nem múlnak el 5 éves kor körül. Sőt! Mintha másodvirágzásukat élnék, felerősödnek a tünetek. A szülők ekkorra már jellemzően belefáradtak a gyerekkel való gyakori összetűzésekbe, és hajlamosak ráhagyni dolgokat.

- Nem illő hangsúllyal válaszolt a gyerek? Nem jelzik vissza neki, szó nélkül tűrik.

- Bevonult a szobájába azt üvöltve, hogy őt hagyják békén? Szinte mindennapos jelenet…

- Teljesen kikel magából a gyerek, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné? Próbálnak a kedvében járni, hogy lecsituljon.

- Szüleit ajándékokért nyúzza, költséges vágyai vannak, ám, ha ezek teljesülnek, pillanatok alatt elillan az öröm és egy újabb követelés lép a helyébe? Megveszik azt is, hadd legyen meg az öröme és legyen egy kis nyugtuk.

Mi ez a jelenség?  Nézzük a gyerek szemszögéből!

Egy gyerek nem tudja, hogy mit szabad és mit nem. Az idegrendszere éretlen, az érzelemszabályozása még kialakulóban. Saját impulzusai, késztetései elsodorják, utólag szégyelli is talán, hogy kikelt magából, kijött a sodrából. Egy gyerek vágyik az érzelmi biztonságra, amellett, hogy szeretne irányítani. Folyamatosan keresi, feszegeti a határokat. Ha ezeket nem találja: csúnyán viselkedik, ha ezt elnézik neki, akkor ez a viselkedés fennmarad és még rá is tesz egy lapáttal, keresve a határokat.

A mostani gyereknevelési trend arról szól, hogy a szülők vegyék figyelembe gyerekük érzéseit, reagáljanak szenzitíven az igényeire. Igen ám, de ez az elv könnyen félreérthető, és oda vezethet, hogy a szülők tartanak egy újabb konfliktustól gyerekükkel, ezért inkább engedékenyebbek lesznek. A következetlenség még jobban elbizonytalanítja aztán a gyereket, és a labilis hangulata, a durcássága, rosszkedve ettől az összezavarodott állapottól fokozódik.

Visszatérve a gyermeki szemponthoz, azt látjuk, hogy sok gyerek sürgetett, túlterhelt, túlfeszített tempóban él. Reggel sietni kell az oviba vagy iskolába, délután edzés, vásárlás, elintéznivaló. Közben a napirendet nagyon nehéz tartani, így 9 -10 óra után fekszik le a gyerek, reggel kelteni kell, nem pihente ki magát. Ez aztán súlyosbítja a hangulati labilitást, csökkenti a frusztrációs toleranciaküszöböt, a terhelhetőséget és az alkalmazkodó készséget.

Mit lehet tenni?

Nem szükséges belenyugodni szülőként, hogy a 6-7 éves már kész kamasz.

Sokkal inkább arról van szó, hogy nem alszik eleget, nem mozog eleget, túl sok inger éri: a tv, a képernyő által. Szerepeket próbálgat (innen a szavajárások, szemtelen vagy flegma megnyilvánulások: „Mit tudom én! Nem érdekel!”) és teszteli, hogy a környezet minderre, hogyan reagál. Érdemes aa legelső felbukkanásukkor elkapni ezeket a ’vadhajtásokat’ és még mielőtt beépül a gyerek szokásrendszerébe, -hogy rácsapja az ajtót a szülőre, mikor az beszél hozzá, vagy ráüt, kiabál a szülővel-, határozottan le kell állítani ezeket a viselkedéseket. Lehet szülői tekintélyt bevetni (határozott hangot, nem kiabálást vagy fenyegetést) , és meg is kell tanítani példák és magyarázat útján a gyereket arra a szóhasználatra és hangsúlyra, amit elfogadhatónak tartanak családjukban.

A keretek határozottabb meghúzásával és a napirend helyrerakásával:

• korábbi lefekvési időpont,
• kevesebb kütyü-idő,
• több mozgás,

a gyerek frusztrációs toleranciája is nő, és jobban le tudja vezetni feles energiáit. Mindez ahhoz is hozzásegíti a gyereket, hogy nagyobb érzelmi biztonságban érezze magát, egy szeretettel terelgető családi közegben, ahol kitapogathatóak a határok, nem szabad mindent, de éppen ettől kiszámítható és biztonságos a terep. Ráérnek majd a kamaszkorra gyanakodni a gyerek szófogadatlansága kapcsán, ha észlelik a hormonális változások testi jeleit 10-12 évesen. A 6-7 éves korosztályt érdemes visszahelyezni a kisgyerek szerepbe, ahol nem ő a főnök a családban, hanem Önök, a szülők.