Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Az ólomszépségű kockalehelyezős
Sagrada társasjáték-kritika

 fokep_2.png

 

Építésznek lenni az Ibériai-félszigeten menő. Legalábbis erre a következtetésre juthattak néhány társasjáték-kiadónál, ugyanis tavaly két nagyon népszerű absztrakt játék is e téma köré épült. A Spiel des Jahres díjat is elnyert Azulról már írtunk egy lelkendező cikket, de úgy éreztük, hogy a Sagrada legalább ugyanannyira megkerülhetetlen darab, főleg hogy a Reflexshop gondozásában ez is kapott magyar kiadást.

A Sagrada című társasjátékban a játékosok feladata nem más, mint hogy megtervezzék egy-egy ólomüveg ablakát A Szent Család engesztelő templomának.A játékban egyszerre négy ólommíves vehet részt maximum, de akár egyedül is neki lehet ülni magányos estéken. A játékidő tapasztalatunk alapján fél és egy óra között alakul.

A Sagrada doboza igencsak színes és szemrevaló lett, a benne lévő inzert is jól használható, a játék összetevői pedig átlagosan jó minőségűek, habár nekem kicsit fájnak a Távol-Keleten gyártott játékok. A kiadó a Floodgate Games, akik a közösségi finanszírozást választják  egy-egy játékuk kiadásához, majd később “rendesen” is kiadják az adott játékokat. A Sagrada 2016-ban futott meg a Kickstarteren és természetesen óriási siker övezte.

Dobókockákból üvegablakot

Előkészületek után minden játékosnak van egy titkos célkártyája, egy mintakártája  (becsúsztatva az ablakába), és pár darab támogatásjelölője. Az asztalon van három szerszámkártya, és három nyilvános célkártya, a 90 színes kocka pedig a húzózsákban lapul, ami a kezdőjátékos kezébe vándorol.

Az üvegdarabokat áttetsző, színes dobókockák jelképezik, az oldalakon lévő számok pedig 1-6-ig az árnyalat sötétségét hivatottak jelezni.

A játék 10 fordulóból áll, minden forduló menete ugyanúgy zajlik. A kezdőjátékos játékosonként kettő kockát húz a zsákból, plusz egy darabot, ezekkel dob - ezek a kockák alkotják a fordulóra az üvegdarab-készletet. Az utolsó megmaradt kocka a fordulósávra kerül, és letakarja az adott fordulót, amellyel éppen végeztek a játékosok.

dsc00260.JPG

A játékosok sorrendje az óramutató járásának megfelelően alakul, és minden játékos a következő akciókat hajthatja végre tetszőleges sorrendben.

  • Kiválaszt egy kockát a készletből és azt az ablakára helyezi egy üres mezőre
  • Támogatásjelölők elköltésével egy szerszámkártyát használatba vesz

Lehetőség van passzolni, vagy csak az egyik akciót végrehajtani. Amint az utolsó játékos is végzett a körével, a mutató visszafordul, vagyis megint az utolsó játékos következik, végül a “kezdőjátékos” akciózik.

Ha a játék során egy kockát hibásan helyez le a játékos, akkor azt azonnal el kell távolítani, és a táblát addig kell gyomlálni, amíg nem válik az összes lehelyezett kocka helyzete hibátlanná. A levett kockák teljesen kikerülnek a játékból.

Lehelyezési szabályok

Az első kockáját minden játékosnak az ablaka szélére vagy a sarokba kell tennie, ezután minden további lehelyezett kockának szomszédosnak kell lennie. Lehetnek élszomszédosak, de akár sarokszomszédosak is, vez esetben két kockacsúcsnak kell találkoznia. A kockának teljesítenie kell a mező színre vagy értékre vonatkozó feltételeit, amennyiben szab meg ilyet. Soha nem tehető le egymás mellé azonos színű vagy értékű kocka, hacsak nem írja felül ezt a szabályt egy szerszámkártya.

A szerszámkártyák használata az első használónak egy támogatásjelölőbe kerül, minden további használat díja két támogatásjelölő.

dsc00257_1.JPG

Pontozás

A fordulósávot megfordítva lehet hozzájutni a pontozósávhoz, mindenkinek a saját színű jelölőjével kell lelépnie a pontjait, amelyek a nyilvános célkártyák, titkos célkártya, támogatásjelölők (ha maradtak) pontértékéből tevődnek össze. Fontos, hogy az üres mezőkért -1 pont jár. A nyilvános célkártyákért akár többszörösen is besöpörhetőek a pontok.

Ólomműveltség

A szabályok elolvasása után a Sagrada nem tűnik túl nehéz játéknak, első alkalommal be is dőltem a szép, áttetsző kockáknak és a légies ólomüveg ablakoknak, és könnyed agytornára készültem. Ez a földöntúli, idilli állapot nagyjából addig tartott, amíg a mintakártyát kiválasztottam, majd dobtam a kockákkal.

dsc00259.JPG

Először is, pechemre a legkönnyebb mintakártya a kezemben négyes nehézségű volt, az általam dobott kockák pedig nem voltak barátságosak, már az első körben sem. Hamar kiderült, hogy ezt a játékot nem igazán lehet érzésre játszani, a játékban kiküszöbölhetetlen szerencsefaktor mellett (amit persze a kockadobálás okoz) rengeteget kell számolni.

Ez egyáltalán nem baj, még a magamfajta bölcsészeknek sem - de ha valaki egy színes, mutatós, könnyed játékra vágyik, az jobb, ha nem a Sagradát választja. Erről árulkodik a doboz fenekén lévő “ajánló” is, ami azt mondja: 13 éves kor felett. Nem azért, mert háborús, vagy felnőtt-tartalmú, hanem mert komplex gondolkodást és rengeteg türelmet igényel a játék.

A szerszámkártyák adta lehetőségek még több gondolkodásra késztetik a játékosokat, szinte minden körben érdemes átgondolni a használatukat, és azt, hogy megéri-e az adott számú támogatásjelölőt elkölteni rájuk, ezek száma ugyanis véges.

A Sagrada nem kattant be nálam azonnal, egész egyszerűen nem az a típusú, lefolyású játék, amit általában kedvelek. Éreztem, hogy okos és jó játék, egyáltalán nem volt rossz játszani, ám nem szerettem, és nem szeretem most se.

DE.

Már másnap újra elővettük, és egymás után kettőt játszottunk vele, és nem tagadom, azóta is előkerül, mert kihívás vele játszani. Rettenetesen jó agytorna, egészen más gondolkodásra késztet mint azok a játékok, amikkel általában játszom, és ez esélyesen az absztrakt mivoltának köszönhető.

dsc00268.JPG

Az Azulon kívül nagyon kevés az absztakt játék nálunk, mert egész egyszerűen nem fekszenek nekem, se a szárazságuk, se a játékmód. Abszolút elismerem a létjogosultságukat és egyébként nagyon örülök annak, hogy sok “nemjátékos” egyént rántanak be a társasok világába, főleg az idősebb generációból.

Visszakanyarodva: szívesen mondanám, hogy a Sagradának van valamiféle varázsa, de nincs. Egész egyszerűen baromi okos játék, ahol egyszerre nagyon erősen ott van a szerencsefaktor, ami hatalmas számolások, és minél sokrétűbb, nyitottabb kockalehelyezés-tervezés (...ugye? :D) esetén majdnem kiküszöbölhető.

Igen, ez a mondat nagyon-nagyon furcsa, de ha játszottál vele érted, ha meg nem játszottál vele, de elmélyedsz benne, akkor érteni fogod.

Van egy olyan pont a játékban, amikor nem a jövőbeli pontok reményében pakolod le a kockákat, hanem azon igyekszel, hogy majd a következő sor, oszlop, átló esetében könnyebben, kevesebb izzadással kerülj közelebb a pontszerzéshez, kvázi előre ágyazol meg a lehetőségnek. Ilyen rövid, és “egyszerű” játék esetében nem tapasztaltam még meg ezt a fajta stratégiai döntést.

A Facebook oldalunkon indítottam pár napja egy szavazást, amiben arra kértem a követőinket, hogy válasszanak a Sagrada és az Azul között, melyik játékot kedvelik jobban. 97-en válaszoltak a kérdésre, és a korrigált eredmény a következő: az Azulra 62-en voskoltak, a Sagradára 35-en. Én ugyan nem szavaztam, de én az Azulosok táborához tettem volna egyet.

A kérdést azért tettem fel, mert mind a megjelenés ideje és a téma, mind a játék típusa közel esik egymáshoz, és rengetegen kezdték összevetni, versenyeztetni a két játékot.

fb.png

Én azért nyomnék az Azulra, mert nagyon szeretek vele játszani, imádom a hangulatát, teljes mértékben kikapcsol a mechanizmus és a bakelit csempék fogdosása, rakosgatása. Ha fáradt vagyok, akkor is képes vagyok egy partit játszani vele, pedig ott is kell gondolkodni rendesen. Az Azul egyszerre mély és egyszerű, bárki leülhet mellé játszani, az is, aki az életében még soha nem játszott modern társasjátékkal. (Épp ezért volt jogos Spielre jelölni.)

Viszont úgy gondolom, hogy hiába a sok hasonlóság, a Sagrada teljesen más játék és más a célközönsége is. Nehezebb, mint az Azul, pontosabb stratégiát igényel, nem lehet érzésre játszani. Illetve lehet, ha az illető nem akar nyerni. Viccet félretéve, akkor élvezetes, ha alaposan átgondolod a lépéseket és a stratégiát - ez rengeteg játékot képes elrontani, a Sagrada az egyik kivétel.

Az újrajátszhatósága nagy, köszönhetően a kétoldalas mintakártyáknak és a kockadobálásnak. Szerintem ketten a legélvezetesebbb, legokosabb és leggémerebb a játék, de három-négy játékossal is jól működik. Tehát, habár érzelmi szálak nem kötnek hozzá, nagyon-nagyon jó játéknak tartom, annak ellenére, hogy nem zsánerem.

Verdikt

A Sagrada egy kiváló absztrakt játék, szerencsére nem túl száraz, élvezetes vele játszani. Jó választás olyan alkalmakra, amikor valami elgondolkodtatót játszanátok, de nincs rá sok időtök.

A szabályai nagyon egyszerűek, könnyedén megjegyezhetőek, a játékmenet gördülékeny. A színes kockáknak és dizájnnak köszönhetően élmény vele játszani.

Gyakorlottabb játékosoknak ajánlom, főleg két fő részére. Érdemes vele azoknak is próbát tenni, akik hozzám hasonlóan nem hívei az absztrakt játékoknak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr7514130245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása