A sokak által Arnoldnak tulajdonított mondás igazából jóval régebbi. Már a második században egy héber szöveg említi, persze nem izomfejlesztés témakörben, aztán a 17. században is előkerül. Ami miatt mi a mostani formájában ismerjük az Jane Fondanak köszönhető a nyolcvanas évek elejéről, tehát kicsivel az Arnold utáni időszakból. De mennyire volt igaza ebben igaza a Fitnesz Királynőnek, akit mi inkább színésznőként ismertünk meg?

A mondás eredetije nem kifejezetten a fájdalmat élteti, hanem arra utal, hogy ha nem teszed oda magad, akkor nem lesz belőled semmi, akkori megfogalmazásban Isten csak akkor segít, ha segítesz magadon és megszenvedsz érte. Ez a része vallásfüggetlenül igaz, azaz a sikerért meg kell dolgozni.

A mai folyamatosan „beast mode-ban” létező gyúrós társadalom azonban kicsit másképp értelmezi ezt a helyzetet, mert mára a no pain, no gain mottó azt jelenti, hogy ha nem edzel fájdalomig, akkor nem is edzettél. Tényleg szükség van arra, hogy fájjon? Anélkül nem lehet fejlődni?

Mivel a fájdalom több okra vezethető vissza, így érdemes külön-külön megvizsgálni ezeket, hogy választ kaphassunk a kérdésünkre.

1. Az izomláz (DOMS)

Régen a tejsav felhalmozódásnak tulajdonított fájdalom érzet, amiről ma már jól tudjuk, hogy nem a tejsav az okozója, hanem valami más. Ezt viszont még nem annyira tudjuk, csak tippelünk rá. Vannak elméletek, mely szerint anyagcsere eredetű a dolog, más elméletek szerint a fizikai sérülések okozzák, a harmadik szerint meg a kettő együtt. Az viszont biztos, hogy jellemzően a fizikai terhelés után néhány órával kezdődik, 24-48 óra alatt éri el a csúcsát aztán lecseng. A fájdalom mértéke lehet egészen enyhe, de akár annyira erős is, hogy magában a mozgásban is korlátoz.

Ahogy a pontos oka sem tiszta még, úgy az sem, hogy miért van az, hogy van, akinek szinte minden fizikai munkavégzés után előjön és van, akinek a legdurvább edzés után sem. Egy dolog viszont biztos, amit már kutatások is alátámasztanak, mégpedig, hogy izomláz nélkül is lehet erőt és izomtömeget növelni. Nincs szükség erre a fajta fájdalomra a fejlődéshez.

2. A bedurranás érzése

Ma a legtöbb információt a fitnesz-celebek videóiból gyűjtik a fiatalok. Ebben azt látják, hogy ezerrel pumpálnak, rengeteg ismétlést kipréselve magukból és bizony az utolsó néhányat már igen nagyon megszenvedve, ordítva-erőlködve. Ebből egyenesen jön a következtetés, hogy bizony pumpálni kell, amíg be nem durran az izom és fájni nem kezd. Akkor kezd jó lenni az adott gyakorlat, amikor fájni kezd. A kutatások szerint viszont ez sem igaz így, ebben a formában. A bedurranás érzésének oka szintén kissé a homályba vesz, mint az izomlázé. Az viszont biztos, hogy itt is, mint minden más esetben a fájdalom a szervezet vészjelzése, hogy abba kellene hagyni az adott tevékenységet, mert hamarosan baj lesz belőle. Persze a szervezet nem igazán tudja megkülönböztetni a súlyzós edzést a valós stressz helyzettől, joggal mondhatnánk, hogy nem érdekes, ha teljesen lemerül az adott terület anyagcsere rendszere, vagy a mikrosérülések mértéke akkora lesz, hogy utána órákig képtelenek leszünk érdemi munkavégzésre az adott izomcsoporttal, mert a teremből hazafelé menet nem fog megtámadni minket a kardfogú tigris és valószínűleg a következő adag kajáért sem kell majd leharcolnunk egy mamutot. Viszont minél keményebben megdolgozzuk, azaz túlterheljük az adott izomcsoportot, akkor a regeneráció során annál nagyobbra és erősebbre fog majd nőni. Ez elméletben igaz is, de a gyakorlat azt mutatja, hogy létre lehet hozni akkora mértékű károsodást, ami a terhelést követő izomépítési fázisban nem tud teljesen regenerálódni, tehát a végeredmény inkább negatív lesz, mint pozitív.

A bedurranás is egyénfüggő, kinek könnyebb, kinek nehezebb az érzetet összehozni, de egy biztos, anélkül is lehet izmot építeni, hogy a fájdalomig pumpálnánk, erőt meg úgy lehet a leghatékonyabban fejleszteni, ha a bukás előtt befejezzük a sorozatainkat, így messze elkerülve a fájdalmat.

Ezektől függetlenül nem ördögtől való dolog ez a fajta fájdalom, mert néha jól esik egy-egy keményebb sorozat. Segítheti a mentális stressz kezelését, kikapcsolni az ember agyát egy kis időre a hétköznapi monoton rutinból. Bár így megfogalmazva azért ez már a mazochizmus határát súrolja…

3. A sérülések

Vannak hardcore arcok, akik nem elégednek meg az izomlázzal és a bedurrantással. Ők azok, akik addig nyomják a vasat, amíg valami nem reccsen, szakad, törik, sérül. Sőt még ilyenkor sem minden esetben állnak le. Ők a megszállottak, akik úgy vannak vele, hogy ha nem folyik a vérük a teremben, vagy másnap reggel úgy tudnak elkúszni a klotyóig, hogy semmijük sem fáj, akkor bizony lazsáltak és nem edzettek elég keményen. Ezt persze egy kicsit kisarkítottam, de én sem vagyok sokkal különb, mert évek óta bicegek szinte minden futó edzés után, vagy alig bírom a kezem a fejem fölé emelni egy-egy keményebb fekvenyomás után. Mindenesetre itt már fokozottan igaz, hogy a fájdalom a szervezet vészjelzése és ilyenkor jobb feladni egy rövid időre a harcot és megvárni, amíg elmúlik, különben egy életre tönkre tehetjük magunkat. Nem kell ilyenkor sem hetekre elkerülni az edzéseket, amint ahogy a legtöbb orvos ajánlani szokta, mert mást területeket nyugodtan lehet edzeni, illetve a legtöbb enyhe sérülés esetén az óvatos átmozgatás (nem terhelés) az gyorsíthatja a regenerációt.

No pain, no gain?

Ahány ember, annyiféle fájdalomküszöb. Van, aki szinte alig érez fájdalmat, más egy szúnyogcsípéstől is kikészül. Van, aki még vígan pumpál tovább miközben az átlag már rég üvöltve eldobná a súlyzót, míg más már a 3 ismétlésnél fájdalomra panaszkodik egy 15-ös sorozatban is. Ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy igaz, vagy hamis a fenti állítás. Átlagos esetben tökéletesen lehet fejlődni fájdalom nélkül is amatőr szinten. Profi szinten viszont már biztosan nem ússzuk meg. Sokkal inkább az a kérdés, hogy mennyire szeretnéd feszegetni a határaidat. Ha nem igazán, akkor ne keresd a fájdalmat, ha viszont kíváncsi vagy, hogy egy adott dologban meddig tudsz eljutni, akkor bizony előbb-utóbb meg fog jelenni és nem fogod tudni kikerülni.

Nálunk már most Black Friday van!