Évtizedeken keresztül a milánói divathét arról szólt, hogy úgyis a szex adja el a ruhát, és a többi nagy bemutatóhoz képest a szexi és csillogó öltözetek voltak a középpontban.
Idén azonban ez megváltozott, egyrészt a #MeToo-mozgalom, másrészt a közel-keleti vásárlóbázis erősödés miatt, így a szexi ruhák a történelem rossz oldalára kerültek.
Így Milánó újra kitalálta önmagát. Volt néhány év, amikor úgy tűnt, hogy Miuccia Prada elszakad a keretektől, de most újra formába került: a nyereség emelkedik, a kritikusok is lelkesek.
Az önelemzés sosem volt jellemző a milánói divathétre, de Prada folyamatosan megkérdőjelezi a saját munkáját és a körülötte lévő világot, kényelmetlen ellentmondásokat keresve.
„Minden arról szól, hogy mi történik a világban most. Egyrészt szabadságot, felszabadulást, fantáziát kívánunk, másrészt ott van ez a szélsőséges konzervatívizmus” – mondta a brit Guardianben a 69 éves divattervező.
A kifutón lehetett látni merészebben dekoltált ruhákat és rövid szoknyákat is, de igazi szépséget azok a ruhák jelentették, amelyek szemérmes kinézetét mindig is fenségessé tudta varázsolni – szürke pulóver, fehér galléros inga, feszes szatén szoknya.
Természetesen még mindig feltűntek a szexi ruhák is, 2018 nemcsak a Szolgálólány meséjéről szól. Ha egy tinédzser-orientált plázában sétálunk, látunk a boltokban kerékpáros nadrágot, rövid topokat, forró nacikat, szűk ruhákat és kivágásokat.
Azonban a tinédzserkorból kilépő nők divatja már mást mutat, a #MeToo kulturális hatásai miatt is. Nem arról van szó, hogy a szexi ruhák hirtelen rossz dologgá váltak, hanem arról, hogy többé nem jelképezhetnek valami őszintén és tisztán örömtelit.
Az öltözködés jelentősen megváltozott. Az irány a hosszabb és lazább ruhák felé mutat. Néhány évvel ezelőtt az átlagos szoknyahosszúság a legtöbb munkahelyen néhány centivel a térd fölött tartott.
Ha valaki ennél hosszabbat vett fel, azt túl mérsékeltnek, szerénynek nézték. Ilyet állásinterjúra vagy az apósékkal való találkozó választottak a nők. Most viszont a szoknyák már a vádli közepéig érnek, ami csak a térdig tart, az már rövidnek számít.
Ugyanez igaz a karokra is. Korábban még ujjatlan ruhákat kerestek a nők, olyanokat, amelyek legtöbbször a vállukat is szabadon hagyták, ám a mostani vélekedés szerint az ujjakra szükség van.
Ezzel együtt a sarkak is laposabbak lettek, mert a kényelem felváltotta a divatosságot, és a nők nem akarják, hogy az alapján ítéljék meg őket, mennyire vonzóak.
Milánóban például a korábban a dögös ruháiról híressé vált Roberto Cavalli is visszafogott kollekcióval állt elő: hosszú ujjú és bokáig érő ruhákat mutattak be.
(Fotó: fashionweekonline.com)
