Hasfelmetsző Jackről annyi bőrt nyúztak le a filmesek, hogy abból Ed Gain is újrahúzathatta volna az összes bútorát, de hát ára van annak, ha valakiből a világ első sorozatgyilkos médiasztárja lesz. Mire elérkezett 1888-ban elkövetett nevezetes rémtetteinek századik évfordulója már a popkultúrába is beépült. Többek közt Sherlock Holmes és David Hasselhoff is megvívta a maga fiktív harcát vele. A jubileumból Rowdy Herrington se akart kimaradni, akinek legnagyobb hozzájárulása az egyetemes kultúrához az egy évvel később elkészült Országúti diszkó. A The Ripper címen is terjesztett bemutatkozó filmjében a sorozatgyilkos egy rajongója dönt úgy, hogy tisztelete jeléül ő is felszabdal pár nőt, mindenben pontosan követve elődjét. Csak arra nem számít, hogy mindjárt két James Spader is a nyomába ered!

A rendező érthető ellenérzése dacára Jack’s Backre keresztelt thriller olyan észrevétlen maradt a bemutatása óta, hogy annak se lett mindmáig semmiféle következménye, hogy az egész film évek óta fenn van a youtube-on. Az író-rendező Herrington a történet legnagyobb fordulatával az első fél órában lep meg, ezért érdemes kihasználni az előbb említett megtekintési lehetőséget, mert kénytelen leszek elspoilerezni! A főszereplő egy angyalszívű orvos, aki a munkahelyéről is csak azért lóg el, hogy hajléktalanokat ingyenes ellátásban részesítsen. Ezt a nemes jellemet alakítja a Feketelista c. tévésorozatban jóval több hájjal és annál kevesebb hajjal ismert James Spader, akinek nemcsak a kondija volt még meg, mint arra külön fel is hívják a figyelmet, hanem már a karizmája és a színészi tehetsége.

Mialatt a rendőrség azon tipródik, hogy ki lesz, akit a modern Hasfelmetsző legközelebb felkoncol, dokink szembe találja magát a kiszemelttel illetve egy szende kollégájával véresen ácsorogva az aktuális áldozat mellett. A ránézésre is húsz év letöltendőt érdemlő hegyomlásnyi fickó mivel nem hisz a szavak meggyőző erejében, úgy hangsúlyozza ki ártatlanságát, hogy az első adandó alkalommal elhallgattatja a hitetlenkedő szemtanút. A rendőrség le is zárná az ügyet, bejelentik hát kissé elsietve, hogy a jelek szerint öngyilkosságot elkövetett orvos személyében megvan a Hasfelmetsző koppintója, ám ekkor nagyjából a semmiből színre lép Spader 2 a kinyírt doki kevésbé jóságos ikertestvéreként! A film nyer vele egy lényegesen tökösebb főhőst, a zsaruk meg egy új gyanúsítottat. 

Herringtont nem izgatja különösebben a Hasfelmetsző Jack körül kialakult mítosz, de még az őt utánzó gyilkos konkrét motivációi se. Az egyszerűség híveként az ő tettese azért öldös, mert nem komplett, téma lezárva. A gyilkos indítékainál többet tudunk meg az ikerpárok közötti különös kötelékről, sőt ez vezet el a megoldáshoz is: a filmben az egyik testvér nem csak megérzi, hogy mi történik a másikkal, de hipnózis alatt úgy látja a halálát, mintha vele történne meg. A cselekmény Spader 1 megölése után nyílegyenes pályára áll. Spader 2 üldözi a testvére gyilkosát, a zsaruk meg őt. Igaz van egy alig leplezett átverés a hajszában, ám a duplafinálé nem tartogat különösebb meglepetéseket, csak a jól ismert feszült rohanást a csaj megmentéséért. Herrington nagyon helyesen itt is tartja magát a ne komplikáld túl, amit nem kell-elvhez. Végső soron ez válik a Jack’s Back legfőbb erényévé.  

A film a ’80-as évek videoklip esztétikáját tükrözi. Mindjárt az első gyilkosság után egy popdalba váltva alapozza meg a hangulatot, ám a maga módján a Jack's Back kifejezetten jól össze van rakva. A rendező még akár kreatívnak is mondható. A fordulatok végig megőrzik a lendületet. Az agyonkoptatott skizofrén-csavar ott lóg a levegőben, néhol direkte játszadozva a Pszichot ismerőkkel. Egyszerű a film, de ez nem jelenti azt, hogy buta lenne. Herrington a használt kliséket, így a kötelező romantikus szálat se viszi túlzásba. Karakterei még az eszüket is képesek használni, ha a helyzet úgy kívánja – a természetesen állandó fáziskésésben lévő rendőröket is beleértve. Robert Picardo feltűnése külön dob egyet a filmen, ám a showt egyértelműen a fiatal James Spader viszi. Intenzív, üldözött tekintete sötét gondolatokról árulkodik, mégis olyan megnyerően adja elő magát, hogy eszembe nem jutott, hogy bűnös lehet. A ’80-as évek sallangmentes thrillerjeit kedvelők is jól járnak vele, viszont a Spaderrel szimpatizálók azok, akiknek a Jack’s Back egyenesen kötelező!

ÉRTÉKELÉS: 80%