Vannak filmek, amik annyira közel állnak a szívünkhöz, hogy már-már személyes sértésnek tűnik, ha hozzájuk nyúlnak, pláne, ha még rosszul is csinálják! Az elszabott folytatás nem újkeletű, de Hollywood viszonylag sokáig tiszteletben tartott egy határt. Mikor az 1970-es évekkel a blockbusterek korszaka elkezdődött, az is, ami odáig szent és sérthetetlen volt brandé vált, melyből további dollárhegyeket lehetett kiszivattyúzni. Oscar-díjas filmekhez is nagyüzemben kezdtek el újabb részeket csinálni. Ha be is vált többé-kevésbé anyagilag a számításuk, működött egyfajta természetes kiválasztódás és azok a filmek, melyek nem nyerték el a publikum kegyét, egyszerűen eltűntek a süllyesztőben. Sokan azt se tudják, hogy az American Graffitihez valamint a Butch Cassidy és a Sundance kölyökhöz készült egyáltalán folytatás. A majmok bolygója megannyi részének a létezése bár ismert, vajmi kevesen veszik a fáradtságot, hogy újranézzék őket. Annak ellenére, hogy tíz kísérletből jó, ha egy bejön, Hollywood lelkiismeretlen turkálása a múlt szentségeiben soha nem látott méreteket kezdett ölteni. Lassan nem marad a '80-as évek popkultúrájának olyan darabja, amit ne akarnának maguknak kisajtolni, ám az internettel a sarkukban érdemes volna kétszer is meggondolniuk, hogy gyerekkorunk mely részéből akarnak hasznot húzni!
Azt, hogy milyen rosszul tolerálják az emberek, ha egy nagy becsben tartott alkotás folytatása csalódást okoz, Az ördögűző 2 kapcsán történt esetnél kevés példázza találóbban. A hírhedten elbarmolt film elővetítésére érkező producerek gondolták harapnak valamit mielőtt bemennek a moziba. Mikor aztán egy dühös néző kiszúrta őket és bekiabálta, hogy "Itt vannak azok, akik ezt a rakás szart csinálták!" az öltönyösöknek úgy kellett elmenekülniük a helyszínről nehogy meglincseljék őket. Annál keményebb kritika, hogy végigüldöznek az utcán, hogy megverjenek, aligha érheti az embert, mégis a hashtagek és youtube-videók korában a hiszti sokkal hangosabbnak tűnik, mint valaha! Ma már egy előzetes nem jöhet ki anélkül, hogy ne ugorjanak rá azonnal ezrével véleményt alkotni. A befektetésüket féltő stúdiók reszketése a visszajelzésektől csak tovább nagyítja az internet hatalmát, ami aztán olykor átragad a készítőkre is. Elég a Prometheusra gondolni, mely régen még simán megúszta volna, de a pozitív hangokat egyre jobban elnyomó mémek, paródia videók és általános utálkozást sejtető negatív komment-cunamik után Ridley Scott nem merte leforgatni hozzá azt a folytatást, amit szándékozott. Nem mintha mindenről a túlérzékeny közönség tehetne, hisz nem ők csinálják a filmeket! Hollywood az, mely szinte soha nem tanul, és ha igen, akkor se feltétlen a megfelelő következtetést vonja le. Rád nézek Alien: Covenant!
De mégis mi az, ami annyira fáj ezekben a filmekben? Emlékszem, gyerekkoromban engem egy dolog akasztott ki, de nagyon: ha a folytatás megölte az előző rész egy kedvelt szereplőjét. Az Alien-franchisenál maradva, a harmadik résznek emiatt sokáig nem bocsájtottam meg, pedig önmagában az nem is egy rossz film! Az iránta érzett haraggal nem voltam egyedül. Erre utal legalábbis, hogy rövid kutatással találni olyan képregényt illetve könyvet, mely az Alien 3-at nem veszi figyelembe. A zsákutcába jutott filmsorozatok kétségbeesésükben ugyanezt szokták tenni. A Hegylakó 3 is ignorálta az előző részt, a Terminátor éppen aktuális folytatása pedig kb. mindent, ami James Cameron távozása óta történt. Próbálkozások a hibák korrigálására tehát akadnak, csak épp arra nem hajlandóak, hogy leálljanak a próbálkozással! Van, amit pedig jobb békén hagyni! Érthető, hogy a legjobb formájukban akarunk emlékezni hőseinkre, és az utolsó, amit látni kívánunk, hogy ők is megöregednek és meghalnak. Ezért is rizikós újra előszedni a régi kedvenceket, ám az új ötletek sikerében nem igazán bízó filmipar mégis egyre többször kockáztatja meg. Sajnos még, ha az eredeti alkotók közreműködésével is készül el a várt folytatás, abból is gyakran egy olyan mellélövés lesz, mint az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Az, hogy milyen jó volt az eredeti trilógia legalább annyira a negyedik rész ellen dolgozott, amennyire garantálta az óriási érdeklődést! Minden hiba, amit ilyenkor az alkotók elkövetnek tízszeresen számít. Itt egy ciki jelenet, ott egy irritáló szereplő és máris kétségessé válik, hogy volt-e értelme hozzákölteni valamihez, amit szép emlékként őriztünk.
Nem lehet elmenni az utóbbi idők egyik leghangosabban utált rebootja, a 2016-os Szellemirtók mellett. Ez akár az állatorvosi lova is lehetne annak a kérdésnek, melyet vizsgálunk. A filmnek már a puszta léte is kiakasztotta azokat, akiknek egy kicsit is számított az 1984-es eredeti. Az, hogy női komikusokkal helyettesítették be a régi szereplőgárdát adott egy szexista színezetet a rebootot övező gyűlölethullámnak. Abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy a többség nem azért nem szerette a filmet, mert nők játszották a főszerepet, hanem mert bűnrossz volt! Gyilkos egy kombinációt jelent, ha egy produkció a nosztalgiára épít, de nem képes kellő tisztelettel és minőséggel hozzányúlni az alapanyaghoz. Ha az alkotók ráadásul a kapott kritikákra sértettséggel és arroganciával reagálnak, na akkor robban a bomba! A túlzásba vitt fan service ugyanígy végzetes következményekkel járhat. A jól fogadott Star Trek-reboot is keményen megfizette az árát, hogy J.J. Abrams a második résszel a filmsorozat legkedveltebb epizódját, a Khan haragját használta újra arcátlanul. Abramsék azt hitték, hogy csak azt adják újra meg a közönségüknek, amit annyira szerettek, pedig valójában kesztyűt dobtak eléjük! Az új, akcióközpontú Star Trek még inkább összemérésre került a régivel, és a rajongók ítélete szerint könnyűnek találtatott.
A Disney fémjelezte Star Wars-trilógia első darabjáról, Az ébredő erőről írtam, hogy olyan embereknek készült, akik nem új élményeket keresnek, hanem a régieket akarják újraélni. J.J. Abrams hiába követte el vele tulajdonképpen ugyanazt a vétket, amit Star Trek - Sötétségbennel, a rajongók nagyobbik része ezúttal pozitívumként értékelte a sorozat egy korábbi epizódján, Az új reményen való élősködést, mert úgy érezték, hogy Abrams visszaadta nekik azt, amit az előzménytrilógia elvett tőlük. Még azt is elnézték, amit Han Soloval műveltek, akkora öröm volt őt viszontlátni annyi év után! Csak Az utolsó Jedikkel borult ki a bili, amiben az Abramstől a stafétát átvevő Rian Johnson több vitát kavaró húzás mellett a lovagként magára hagyott Luke Skywalkerből egy megkeseredett vénembert csinált. A döntéshozók újfent megtanulták a rossz leckét: az a tuti, ha szimplán újracsomagolják a szeretett filmeket. A legszomorúbb, hogy igazuk van. Bár rengetegen fanyalognak a Disney "élőszereplős" újrafeldolgozásai miatt, mégis milliók nézik meg őket és a legjobb visszajelzéseket azok kapják, melyek beállításról-beállításra követik az alapfilmet.
Egyre kedveltebb frázis a poszt címében használt "rombolja a gyerekkorunkat", de, amit Hollywood valójában tesz az az, hogy megpróbálja újra eladni nekünk. A nosztalgia egy olyan üzlet nekik, melyhez nem szükséges kreativitás, pusztán annak a felismerése, hogy mi a tömegek legfőbb igénye. Sokaknak az iparágon belül ez is meghaladja a képességeiket, ebből lesznek aztán azok a folytatások, amik totálisan kihúzzák a gyufát a rajongóknál. Bármilyen rossz volt a Hegylakó 2 vagy a Halloween akárhányadik része, még mindig kevésbé károsak, mint a Jurassic World, amely szolgaian imitál és elkötelezi magát a biztos középszer mellett. Gyors halál helyett ezek a saját identitással nem rendelkező, kiszámítottan semmilyen filmek lassú agóniába kergetik a féltett kedvenceket. A folytatások és újrafeldolgozások az én gyerekkoromban is gyakorta egyet jelentettek a bőrlehúzással, ami most, hogy a legfőbb sztár nem a színész, hanem maga a franchise, csak nagyobb probléma lett. A '80-as évek kizsákmányolása után már egy ideje tart a következő évtizedé is. Csak idő kérdése, hogy a filmipar mikor éli fel a '90-es éveket is, de mi történik, ha ezzel is végeztek? Másolni fogják a másolatokat? Hát, még eljöhet a napja, hogy a Halálos iramban remake-je kerül a mozik műsorára mialatt a Netflix az Avatar sorozatváltozatát hirdeti. A jó hír az, hogy ez még elkerülhető! Nincs más dolgunk, mint nem megnézni azt a sok szemetet, amit csinálnak.