A feltételesen szabadulót tesója rendőrautóval várja. Egy gospel-kórusos istentiszteleten egyikük „megvilágosodik”. Egy belevaló fekete asszony úgy leordítja – persze énekben - macsó férje fejét, hogy rossz nézni. Végül a fivérek a letartóztatásra a Jailhouse Rock-kal válaszolnak.
Soroljam tovább? Negyven éve a rock, blues és soul-zene szerelmeseinek kultuszfilmje John Landis Blues Brothers-e, a mozi utánozhatatlan, sajnos rövid ideig együtt játszó párosával.
A filmet 1980. június 20-án mutatták be. Landis, aki később a videóklip műfajában is történelmet írt mindenekelőtt Michael Jackson Thrillerével, 1978-ban találkozott az énekesnek is kiváló komikussal, John Belushival, ő lett az Animal House című komédia főhőse. Belushi és Aykroyd egy évvel később már együtt szerepeltek Steven Spielbergnél a Meztelenek és bolondokban, de nem ez volt első találkozásuk. Duójukat az NBC Saturday Night Live tv-show-ban találták ki. Titkos ügynököket játszottak, külső megjelenésüket – kalap, sötét szemüveg, csuklóhoz bilincselt aktatáska – akkor is megőrizték, amikor együttest alakítottak, ugyancsak felléptek a műsorban, és még lemezt is készítettek Briefcase Full of Blues címmel, amely óriási sikert aratott.
A lemez borítójára ráírták a Blues Brothers történetét, két testvérét, akik egy illinoisi árvaházban nőttek fel. Mivel Belushi egyike volt a korszak legnépszerűbb komikusainak, amikor zenei siker is társult hozzá, Aykroyd kitalálta, hogy filmen is jelenítsék meg a két búval bélelt, a zenéért élő-haló fickót.
Landis felkérése szinte magától értetődő volt, mégis a rendező vért izzadt, míg sikerült a filmet elkészítenie. A producerek is, mivel a forgatás jócskán meghaladta az eredeti költségvetést. Kétségtelen, hogy parádés a szereposztás, hiszen Belushi és Aykroyd mellett olyan fantasztikus énekesek és zenészeket látunk-hallunk, mint Ray Charles, Aretha Franklin, Cab Calloway, John Lee Hooker és James Brown. De feltűnik Carrie Fisher, Twiggy, a 60-as évek csontsovány modellje, sőt, maga Steven Spielberg is az adóhivatal alkalmazottjaként. A film bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mert ez az a film, amelyben egy jelenetben a legtöbb autóbaleset történt és a legtöbb autó tört össze. Nem kevesebb, mint 103 autó vált használhatatlanná, közülük a rendőrség 60-at vásárolt meg, darabját 400 dollárért. Ráadásul ezt a jelenetet szinte teljesen különleges effektusok nélkül vették fel, profi sofőrökkel. A végén, amikor a náci üldözők a mélybe zuhannak, a Ford kocsit egy helikopter dobja le több száz méter magasból. Az üzletközpont ostromát a chicagói Dixie Square Hallban forgatták, a nagy fináléra pedig a Daily Ceter felhőkarcolóit választották. 500 statiszta vett részt benne, köztük 200 nemzeti gárdista, 10 rendőr, 50 kocsival, 15 lóval, 3 tankkal, 3 helikopterrel és 3 tűzoltókocsival. A tönkretett kocsik között volt a Bluesmobile-nak legalább 12 változata.
Az egész történet Jake és Elwood körül forog. Ötezer dollárt kell összeszedniük, hogy megakadályozzák az árvaház bezárását. Egy templomban megvilágosodnak, összehozzák a „bandát”, koncertezni kezdenek és kifizetik az árvaház adósságát, de közben állandóan menekülnek és végül a börtönben kötnek ki. Mindezt persze fergeteges humorral, és rock/soul/blues megunhatatlan klasszikusaival fűszerezve.
A kritika meglehetősen vegyesen fogadta a filmet, de a közönség eldöntötte a sorsát. Dan Aykroyd agyában már egy újabb közös film lebegett, amikor John Belushit 1982. március 5-én holtan találták. Heroin-túladagolás végzett vele. Aykroyd olyan depresszióba esett, hogy a filmet, a Szellemírtókat, amely maga nemében szintén mérföldkőnek számít, csak két évvel később tudták elkészíteni. A Belushinak szánt szerepet Bill Murray alakította.
1998-ban Landis leforgatta a Blues Brothers 2000-et, amelyben John Goodman vette át John Belushi helyét, és J.Evan Bonifanttel lett egy kisfiú is a történetben. A zene itt is remek, az első film sztárjai mellé olyanokat mozgósítottak, mint B.B. King, dr.John, Eric Clapton, Stevie Winwood, Billy Preston, vagy a fiatalabbak közül Jonny Lang és Jimmy Vaughan – a New Orleans című finálé alighanem a legnagyobb blues-összejövetele egyetlen színpadon, és ugyancsak emlékezetes marad a Ghost Riders in the Sky az „aranyásó-kórussal”, de az eredeti humorát, pörgését mégsem tudta visszaadni.
És végül egy személyes élmény: még 1998-ban Budapesten járt a Blues Brothers Band, akik mindkét filmben a zenei hátteret biztosították, köztük olyan legendák, mint Steve Cropper gitáros, Donald Duck Dunne basszusgitáros, vagy Eddie Floyd énekes. Számomra különösen Cropperrel, az „Ezredessel” (The Colonel) való találkozás volt emlékezetes, hiszen a vele való kézfogás, nemcsak a Blues Brothers-szel, a hajdani Booker T and the MGs zenekarral, hanem egykori alkotótársával, Otis Redding-gel, soul tragikus végű óriásával is összekötött.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
