Adolf Hitler 1933 január 30-án lett Németország kancellárja, majd Paul von Hindenburg 1934 augusztus 2-án bekövetkező halálát követően a németek birodalmi elnökévé és führerévé (azaz teljhatalmú diktátorává) "lépett elő". Kinevezését követően bevezetett új rendszerével - mely a felhatalmazási törvény révén (1933 március 23) a kormány és személyesen Adolf Hitler kezébe helyezte a legfőbb hatalmat illetve a Führer pártjának a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak a kizárólagos befolyását rendelte el - véget ért a Weimari Köztársaság kora (noha annak alkotmánya elvben [formailag] továbbra is megmaradt). Az új német állam, - melyet "félhivatalosan" már 1933 -tól a III. Birodalom (Drittes Reich) néven emlegettek és amelyet a 962-1806 közt létező Német-Római illetve az 1871-1918 közt működő Német Császárság után a sorrendben harmadik nagy és sikeres germán reich -ként aposztrofáltak - kötelező erővel be kellett volna, hogy tartsa az 1919 június 28-án aláírt (és 1920 január 10-én életbe lépett) versailles-i békét. Csakhogy Hitler a legkevésbé sem titkolt módon kezdetektől annak be nem tartását ígérte nem csak a németeknek de az egész világnak.

A német békeszegések sora hármas célt szolgált: egyrészt bizonyítani akarta a németségnek, hogy Adolf Hitler megteheti a megalázó versailles-i diktátum meggyalázását (van hozzá a hatalma, tekintélye és ereje) másrészt gazdagította Németországot a békés úton megszerzett területekkel, harmadrészt pedig előkészítette a Német Birodalmat egy új világháborúra. Hitler már 1935-ben hozzálátott a német Lebensraum (élettér) kibővítési programjának, mely egyszerre valósította meg az említett három célt: új területeket adott a Herrenvolk (uralkodó nép) számára, hatalmas hadsereget teremtett Németországnak és óriási népszerűséggel ruházta fel magát Hitlert. De nézzük sorban, milyen lépésekben szegte meg Adolf Hitler az 1919-es versailles-i békét és milyen döntésekkel készítette elő Németországot a háborúra?

A Führer 1935 és 1939 között hat olyan diplomáciai "manővert" harcolt ki, melyek megváltoztatták hazája nemzetközi erőpozícióját Európában és a háború előkészítését is szolgálták:

1.A Wehrmacht fejlesztése és bővítése: Az első világháború utáni évek-évtizedek német hadseregének méretét szigorúan szabályozta az 1919-es békeszerződés: Németországnak nem lehetett 100 ezer főnél nagyobb fegyveres ereje és nem gyárthatott "nehézfegyvereket" sem, vagyis nem rendelkezhetett harckocsikkal, csatahajókkal és tengeralattjárókkal (illetve tüzérséggel). Ezt a passzust azonban - legalábbis a létszámra vonatkozó részt - már rögtön 1919-ben ügyesen kikerülték, amikor különböző fedőszervekkel (mint tornaklubbok, hagyományőrző egyesületek ... stb) tovább alkalmazták a háborúból leszerelő német katonákat. Ezek mellett jellemző volt a szabadcsapatok (nem hivatalos katonai csoportok) tovább-működése is, illetve egyéb félkatonai-katonai mozgalmak virágzása (pl. Stahlhelm mozgalom) Ezen csoportok egy részének nem volt egyenruhája sem, de tagjaik rendfokozataik megtartása mellett a Reichswehr alatt dolgoztak. Maga Hitler is a titokban működő Reichswehr alkalmazásában áll 1919 őszéig, mint a müncheni politikai szervezetek megfigyelője (afféle besúgó "munkakörben").

A Führer hatalomra kerülése után már nyíltan is fejlesztette és bővítette a német hadsereget, semmibe véve az 1919-es tiltó rendelkezéseket: 1935 március 16-án bevezette a sorkatonai szolgálatot és 4 év alatt közel 7 milliósra növelte (100 ezer helyett) a német hadsereg összlétszámát. A növekedést élénk fejlesztés is kísérte: Heinz Wilhelm Guderian tábornok javaslatára, 1935-től megindult a német páncélos-program, az első német páncéloshadosztályok felállítása. Guderian híres könyve az 1937-ben megjelent "Achtung Panzer" végképp meggyőzte a Führert arról, hogy fontos a harckocsi-gyártás így (a már korábban, 1934 óta gyártott Panzer I. és II. mellett) 1936-ban megindult a Panzer III, majd 1937-ben a Panzer IV. fejlesztése és tömeges előállítása is. Németország a második világháború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében már 3000 harckocsival rendelkezett. Amikor pedig 1940 májusában megkezdődött Nyugat-Európa német lerohanása, a 2600 db támadó német harckocsi egynegyede a sokkal hatékonyabb Pz. III és Pz. IV. típusokból tevődött össze. Ami a fegyverkezés és haderőbővítést illeti tehát: Hitler 1935 és 1939 közt, a háború előtti években súlyosan megszegte a versailles-i békediktátum haderő-korlátozási rendelkezéseit és Európa egyik legnagyobb hadseregét hozta létre.

Az egész háború alatt gyártott, 9 ezres példány-számban előállított, 75 mm-es löveggel ellátott Panzer IV. német harckocsik

A német harckocsi-gyártás egyébként a Panzer IV. kifejlesztését követően nagyobb, erősebb és komolyabb löveggel rendelkező páncélosok innovációjába kezdett: így született meg a háború második felére a Panzer V. (mely a Párduc [Panther] nevet kapta) három változatban ("D", "A" és "G") és a Panzer VI. (Tigris) Tiger I., és II. elnevezéssel.  

Panzer V. (Párduc) "A" típus (Róma, 1944)

2. A Rajna-vidék katonai megszállása: Hitler második számú szerződésszegése egyben a német terjeszkedés legelső lépése is volt, mégpedig 1936 március 7-én. Ekkor a Führer megszegve a versailles-i diktátum egyik legfőbb rendelkezését - mely szerint az iparilag kiemelkedő fontosságú Rajna-vidék demilitarizált (azaz katona- és fegyver mentes) övezet kell, hogy maradjon - utasítást adott a terület katonai megszállására. A német hadsereg tehát 1936 március hetedikén és nyolcadikán 19 zászlóaljjal és a Lufwaffe (légierő) bevetésével bevonult a körülbelül 20 ezer négyzetkilométeres iparvidékre. Ezzel a gyárakban, ipari létesítményekben és ásványkincsekben (kőszénben) gazdag terület a német haderő védelme alá került.

Nem fordulhatott többé elő az, ami 1923-ban, vagyis Franciaország katonai megjelenése a Rajna-vidéken. [Nem sokkal a rajnai bevonulást megelőzően, 1935 -ben került sor a Saar-vidék megkaparintására is, mely ugyan törvényesen történt, a versailles-i szerződésben megengedett népszavazással - mely a helyiek Németországhoz csatlakozási szándékát mondta ki - mégis csak egy újabb német bővülést eredményezett (2570 km2 visszaszerzésével.]

3. Szövetségépítés: A Führer 1936 és 1940 közt hozta létre saját (nemzetiszocialista és fasiszta) szövetségi rendszerét Olaszország, Japán, majd az ezekhez csatlakozó "csatlós-országok" részvételével. Ennek legelső lépését az 1936 november 25-én aláírt, kommunista-ellenes Antikomintern paktum aláírása jelentette: Németország és Japán részéről, amihez 1937-ben Olaszország is csatlakozott, később pedig a Hitlerrel szövetségesi viszonyt kialakító államok egész sora, így: Bulgária, Magyarország, Románia, Szlovákia és Spanyolország.

A náci szövetségépítés 1940 -ben folytatódott, amikor Berlinben (1940 szeptember 27-én) Németország, Japán és Olaszország aláírta a Háromhatalmi egyezményt. Ehhez csatlakozott később: Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária és Horvátország is.

4. Ausztria bekebelezése: Az "Anschluss" néven ismertté vált osztrák-német összeolvadás 1938 március 12-én kétségtelenül Hitler egyik legsikeresebb diplomáciai manővere volt. Egyben az utolsó eset is, amikor egy világvárosba történő bevonulását ünneplő tömeg és virágeső kísérte. (Amikor épp egy évvel később bevonult Prágába, már csak a gyűlölködés jeleit láthatta a cseh főváros lakóinak arcán.) Az német-osztrák egyesülés hátterében komoly előzmények álltak, mégpedig az osztrák náci-mozgalom gyors megerősödés. Ez a mozgalom ölette meg 1934-ben Engelbert Dolfuss kancellárt és érte el azt is, hogy Arthus Seyss-Inquart náci belügyminiszter 1938 március 12-én nemzetiszocialista kormányt alakítson és Hitler kérésére behívja a német csapatokat Ausztriába.

A fenti képen a Bécsbe bevonuló Hitlert (csapatai élén) virágeső és náci karlendítések, horogkeresztes zászlók és büszke öröm fogadta. Bécs és Ausztria láthatóan örömmel fogadta a hatalmas Német Birodalommal való egyesülést 1938 tavaszán.

5. Csehszlovákia megszerzése: Hitler utolsó békésnek nevezhető - háború nélküli - terjeszkedését Csehszlovákia megkaparintásával érte el, 1938 őszén. A Führer ravasz módon látott a dologhoz: felvette a kapcsolatot Konrad Heinlein csehszlovákiai német nácival, hogy együttműködésre bírja a Vaterland németjeivel és rávegye: hívja fel látványosan és hangosan a világ figyelmét a 3,5 millió szudétanémet (csehszlovákiai német ajkú lakos) állítólagos sérelmeire. Ilyen fajta sérelmek természetesen nem léteztek - a többségi csehek békésen éltek együtt a helyi németekkel - de a felvetett nem létező problémákra hivatkozva Hitlera németek védelmében tetszeleghetett. Később a Führer hivatkozni is tudott a Heinlein által Karlovy Vary -ban kiadott autonomia követelésekre is, amikor egy nemzetközi konferencia összehívását követelte a csehországi németek védelmében. Végül 1938 szeptember 29-én Münchenben négy európai nagyhatalom részvételével megtartották ezt a bizonyos konferenciát, melyen Adolf Hitler, Benito Mussolini, Édouard Daladier és Neville Chamberlain hozott döntést (német - olasz - francia - angol részvétellel) Csehország sorsáról. A konferencia helyt adott Hitler minden követelésének. [A lenti képen: balról-jobbra: Mussolini, Hitler, Daladier, Chamberlain]

A francia-angol "behódolás" mögött az a remény sejlett, hogy ha helyt adnak Hitler követeléseinek, akkor elkerülhető egy hábor. A Müncheni Konferencia szétdarabolta Csehszlovákiát: legnagyobb része (Csehország) a Német Birodalom része lett (mint protektorátus), a szlovákok lakta területen németbarát náci báb-állam alakulhatott (Jozef Tiso vezetésével), a maradék részekről pedig Németország később külön dönthetett Bécsben. Az első bécsi döntés aztán 1938 november 2-án Szlovákia magyarok lakta részeit (és később Kárpátalját is) Magyarországnak adta.

6. A Memel-vidék visszacsatolása: Alig 5 hónappal a háború kirobbanása előtt, 1939 március 22-én Hitlernek még sikerült elérnie egy újabb terület bekebelezését (ugyancsak békés eszközökkel): ez volt az alig 2600 négyzetkilométeres (egy fél magyar megye méretű) Memel-vidék visszacsatolása. Az aprócska terület ma Litvánia része (Memel városának litván neve: Klaipéda). A XIX. században azonban Memel még Poroszországhoz tartozott és egészen az 1919-es versailles-i békéig a németek birtokolták (lakossága is túlnyomórészt németekből állt). Aztán az első világháborút lezáró békerendezés antant felügyelet alá helyezte az övezetet, majd 1924-ben bizonyos feltételekkel Litvániának adta (ha autonomiát biztosít a területnek). A hadseregétől megfosztott Németország lakossága és a leszerelő katonák azonban nem fogadták el a döntést: nacionalista szabadcsapatok vonultak be Memelbe és állandó feszültségforrássá változott a város és környéke. Adolf Hitler 1939 tavaszán (a Rajna-vidék, Ausztria és Csehország megszerzése után) érezte elérkezettnek az időt a Memel-vidék megszerzésére: Litvániát az övezet átadására kötelezte a német haderőt pedig megszállásra utasította.

Hitler tehát 1935 és 1939 között agresszív terjeszkedést folytatott, többszörösen megszegte a versailles-i békét és a nemzetközi szerződés (diktátum) rendelkezéseit sokszorosan megsértve hozott létre hatalmas hadsereget. Lépéseivel igazolta a németség számára, hogy a Lebensraum (német élettér) igenis növelhető, mert az Übermensch (felsőbbrendű) német "árja faj" sokkal nagyobb területeket "érdemel" mint a többi nép. A nyilvánvaló hazugság és őrültség (mely a biológia törvényeit is sérti, hiszen maga az ember a "faj" nem pedig egy-egy nép) mégis helyeslő fogadtatásra talált a németek körében és a Führer népszerűsége - miként a nácizmus elfogadottsága is - magasra szökött.

Német katonák masíroznak Memel utcáin (1939) - a helyi német lakosság karlendítéssel köszönti őket

Németország felkészült a háborúra és arra, hogy kövesse vezérét az újabb terjeszkedésekben. Ezeket az újabb "hódításokat" azonban Európa már nem nézte tétlenül: amikor a Wehrmacht 1939 szeptember elsején lerohanta a szomszédos Lengyelországot, a vele szövetségben álló Anglia és Franciaország már hadat üzent a németeknek (1939 szeptember 3-án). Bár ezek a hadüzenetek semmin nem változtattak (hiszen nem követték tényleges hadműveletek) kialakultak a szemben álló táborok és a második világháború - a történelem eddigi legnagyobb világégése - hosszú évekre harctérré változtatta Európát és a világot.

Harmat Árpád

 Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is!

2020.01.12.22:07.