Roger magyarázza egy jegyzetekkel teli tábla előtt, hogy tehát a múltban és a jelenben párhuzamosan halad az idő. Claire három évet töltött a 18. században, azóta húsz év telt el, így Jamie-t is húsz évvel később kell keresni. 1968-ban járunk Skóciában, s most vesszük fel a 2. szezon végén elejtett szálat, mikor a fiatalok is látták Geillist átmenni a köveken. Fiona, Mrs Graham unokája sürög-forog Roger körül, amit Brianna gúnyos pillantással nyugtáz. Szó esik a Dunbonnet-ról is (Bree csak legendának tekinti), amikor Claire felkiált: megtalálta Jamie-t Ardsmuir börtönének 1753 és 1756 közötti kimutatásaiban. De aztán megint nyoma veszik, miután a börtönt felszámolták. Roger szerint azért így is van mire koccintani, s amúgy sem lehet soha túl korán a whiskyhez.
A kérdésre, hogy mi történt Jamie-vel, mi nézők hamar megkapjuk a választ: Helwaterben járunk, 1756-ban, amikor egy hintó érkezik a kastélyhoz. Az uraságok itáliai körútjukról érkeznek épp haza, a személyzet díszsorfalat áll. A Dunsany családból elsősorban a két lány érdekes. Isobel, mondjuk úgy, meglehetősen angol, nem is tetszett neki a mediterrán klíma. A másik lány, Geneva, no, ő se napozott ugyan sokat, de elsőre látszik, hogy törékeny szépségével kitűnik a közegből. Sőt, bizonyos szögből nézve még egy kicsit hasonlít is Claire-re. Az uraság kéri, hogy majd küldjék hozzá az új lovászfiút. A komornyik odamegy a (gondolom én) főlovászhoz, a főlovász pedig szól Jamie-nek, aki egyébként mindvégig a hintó mellett állt. Jól van, jól van, értjük, hogy a lordék nem kispályások.
Jamie meghajol és bemutatkozik: Alexander MacKenzie, tisztelettel. A lord rögtön rátér a lényegre, tudja Jamie-ről, hogy jakobita volt, pont az ellentétes oldalon harcolt az ő fiával. Az uraság úgy tűnik oldaltól függetlenül tiszteli azokat, akik annyira hisznek egy eszmében, hogy halni is képesek érte. De azért őlédisége előtt jobb titokban tartani a dolgot, még nem tette túl magát a gyászon. Jamie jelzi, tudja milyen elveszíteni egy (az ő esetében két) gyereket. Dunsany azt ajánlja, hogy játsszák tehát a többiek előtt ezt a játékot, hogy Jamie az új lovász, kap majd némi járandóságot is, de azért ne feledje, még mindig rab.
A lovászok valamiért azzal szórakoznak, hogy ki húzza a rövidebbet. Jamie nem érti, de mindjárt leesik neki, amikor megjelenik Geneva és rögtön egrecíroztatni kezdi az alkalmazottakat (most kimondottan Jamie-t). Azok meg utálják a pszichopata hülye picsát, és így döntik el egymást közt, kinek kell végigszenvednie a lovaglást. Jamie meg is jegyzi, hogy egy seggberúgás kellene a hölgyeménynek. Isobel ugyan meghallja, de már hozzászokhatott az ilyesmihez. Inkább arról kezd beszélni, hogy ő nem szeret lovagolni, inkább csak nézegeti a lovakat, és sajnálja, hogy be vannak zárva. Mert a kalicka a kalicka, mondja jelentőségtelesen Jamie-nek.
Aztán érdeklődik, mennyi ideig szolgált Lord Johnnál, s az őrnagy miért engedte el a jó munkaerőt. Amíg a férfiről beszél, mindjárt mosolygósabbra veszi. El is mondja, hogy gyerekkoruk óta közeli ismerősök, nagyon érdekes férfinek tartja, szerint jó férj lesz belőle. Jamie próbálja virágnyelven megfogalmazni az úrilányok előtt kimondhatatlant, hogy az ifjú lordot úgymond inkább a hadsereg és nem a hitvesi ágy nyújtotta élvezetek vonzzák, de Isobel hajthatatlan, pont ez tetszik neki benne, odaadása a hazáért és a királyért. Szerintem a kiscsaj okosabb és jóval többet ért a világból, mint amit a környezete gondol róla.
A 20. században Bree kóstolgatja Rogert, egyenlőre még csak szavakkal. Azt mondja, először azt hitte, Fiona a srác barátnője. A másik erre beveri a fejét a motorháztetőbe, merthogy épp a lerobbant kocsit próbálja megjavítani. Jajj, ugyan, dehogy, neki nincs barátnője. Bree arca felderül. Aztán félreállítja Rogert és egy gombnyomással megjavítja a kocsit. Claire-t Joe keresi Amerikából telefonon, merthogy az asszony egyik állandó páciensét műteni kell. Joe csodálkozik, hogy Claire nem akar egyszerre hazarohanni,csak annyit kér, hogy majd meséljen róla a férfi, hogy ment a műtét.
Genevát hozzá fogják adni egy idősebb pasashoz. A nővére tanácsolta, keressen magának olyan asszonkát, aki nem szeszélyes. Ja, az eddig látottak alapján Geneva pont ilyennek tűnik. A lány fuldokol az undortól, míg a férfi búcsúzóul kezet csókol neki. Van egy kis közjáték is, a pasas úgy érzi, meg kell jegyeznie, ha olyan lángvörös haja lenne a gyerekének, mint amilyen az egyik ló patkójával foglalatoskodó Jamie-é, azonnal megfojtaná a kicsit. Geneva gondol egyet, s legközelebb már nem kell szalmaszálat húznia senkinek, mert a naccságos kisasszony egyenesen Jamie-t akarja kísérőjének. Mesél neki a közelgő esküvőjéről, incselkedik vele, majd előrevágtat, s azt játssza, hogy leesik a lóról. Jamie felsegíti, a lány a szemébe röhög, Jamie visszaejti a sárba. Geneva jót nevet, végre van izgalom és kaland az életében.
Lord John és Jamie sakkoznak, tisztára öribarik lettek nagyon, amikor megérezik Lord Melton a két Dunsany lánnyal az oldalán. Felismeri Jamie-t, a két fiatalabb férfi elkezd izgulni, hogy a bátyus beleáll-e a játékba, de a lord veszi a lapot. Mindenesetre van annyira kínos a helyzet, hogy Geneva felfigyel a három férfi zavarára. A következő jelenetben pedig már megy is Jamie-hez azzal a tervvel, hogy a vörös loknis felföldinek kellene őt még az esküvő előtt deflorálnia. Jamie ellenkezik, a lány meg elmondja, hogy tudja ám ő, hogy kivel áll szemben. Lord Meltont nem volt nehéz addig itatni, míg el nem kezdett beszélni. Ügyesen zsarol kislány, főleg mikor a Lallybroch ütőkártyát is beveti. Jamie-nek nem marad sok választása.
Meg is érkezik a lány szobájába, s kimérten jelzi, hogy ne szólítsa őt a lány Jamie-nek, mert ő Alex. Aztán vetkőzni kezd, Geneva megrökönyödik a korbácsnyomok láttán. Semmi gond, kisasszony, nem fáj. Az aktussal szemben nem érdemes nagy várakozással viseltetni, kb egy középiskolásoknak szóló kreatív írás kurzuson meg lehet így írni a jelenetet, ám akinek már hiányzott a szokásos meztelen Sam Heughan, az megkapja a napi adagját. Geneva azt mondja, szereti Jamie-t. A férfi meg kioktatja, hogy ez csak testi vágy, a szerelem az valami egész más. Okés, lapozzunk. Amikor Geneva legközelebb látogatóba jön szüleihez, Jamie felé fordulva jelentőségteljesen domborodó hasát simogatja. Jamie-ben egy pillanatra megáll az ütő.
Fiona odaadja Claire-nek a gyöngysort, amit még ő hagyott itt annak idején. Brianna pedig megtudja, hogy Edinburgh-ban a nemzeti archívum részletes hajózási listával rendelkezik. Van egy röpke beszélgetés anya és lánya között, Bree hosszú idő óta először hívja mamának Claire-t. Majd a kandalló előtt ücsörögve Rogernek mondja, hogy ő mekkora egy szörnyeteg, amit a fiú csak helyeselni tud. Mindenesetre Bree aggódik az anyjáért, mi lesz, ha megtalálják Jamie-t, és ő visszamegy hozzá? Pont most veszítse el, mikor kezdenek jól kijönni egymással? Roger sem szeretné, ha megtalálnák Jamie-t, mert akkor anyja és lánya visszautaznának Bostonba. Na, erre hopp, egy csók. Mindkettejük szerint váratlan volt. 
Isobel szalad Jamie-hez, tessék a hintót előkészíteni, Geneva vajúdni kezdett, a család meg indulna hozzá, amint lehet. Mire odaérnek, megszületik a kicsi. Egy fiú. Geneva szipog egy oszlopsor alatt: már úgy tűnt, Geneva jól van, még a kezébe is fogta a gyereket, de aztán mégiscsak belehalt a vérveszteségbe. Isobel Jamie-n tölti ki dühét, még pofon is vágja. Érkezik egy szolgáló, hogy nagy a baj, mert a lord őrjöngeni kezdett. Apósékkal kiabál, hogy szüzet ígértek neki, erre egy kurvát kapott, akiben megfordult már más férfi farka is, merthogy a gyerek nem az övé, az hótbiztos. Úgyhogy akkor tán meg is ölné.
A friss nagypapa fegyvert ránt, patthelyzet van, amit Jamie old meg, legalább is egyenlőre félig, mert munkaadóját képes rábeszélni, hogy adja át a pisztolyt. A gyászoló özvegy viszont hajthatatlan, ő most megöli a gyereket. Milyen jó, hogy a pisztoly Jamie kezében van, mert ő pont jókor, pont jól célozva eltalálja a lordot.A gyerek a földre esik, de ennél nagyobb baja nem lesz. Odahaza Isobel sétáltatja a kicsit, akit Williamnek neveztek, Jamie felderül, szép név. A lány bocsánatot kér hősünktől, tudja róla jól, hogy kedves volt Genevával, aki szó, ami szó nehéz eset volt, szóval nem kellett volna akkor épp őt bűnbaknak kiválasztania. Aztán kettesben hagyja Jamie-t a kicsivel.
Őlédiségének is beszélnivalója van Jamie-vel: a halottkém szerint hivatalosan öngyilkosság történt azon az éjszakán. Aztán a nő jelzi, hogy tudja ám ő is, hogy Jamie jakobita volt, viszont ki tudják járni magas helyeken, hogy hamarabb véget érjen a büntetése. Hazamehet Skóciába. Jamie pont most nem szeretne nagyon hazamenni, azt mondja, inkább gyűjtene még itt egy kis pénzt a nehéz sorsú otthoniaknak. Rendben, mondja az asszony, de csak egy szavába kerül, s mehet.
20. századi kutatóink a levéltárban 1630-as évekbeli adatokat találnak csak, Claire nagyon ingerült lesz. Este kocsmáznak, a törzsvendégek pedig bizarr közelségből bámulják a két nőt. Bree nem érti, Roger elmagyarázza, nők nem járnak pubokba, Claire meg kiakad és hangosan megjegyzi, hogy az istenért már, basszus, 1968 van! A helyi kulturális programot figyelik, az énekmondó (egy nő, de neki szabad, az más) Robert Burns egy versét szavalja, amelyben a szabadság és whisky szókapcsolat is szerepel. Claire elmeséli Rogernek, sokszor mondogatta ezt annak idején Jamie-nek. Aztán keserűen arról beszél, hogy annak idején figyelmeztette Mrs Graham, nehogy egy szellemet üldözzön egész életében .Bree még lelkesítené anyját, de ő inkább azt mondja, ideje hazamenni.
Ugyanez a téma 200 évvel korábban is. Ugyanis a legutóbbi jelenet óta eltelt néhány év. Willie egész aranyos kisfiúcska lett, nagymamája szerint annyi időt tölt Mackenzie-vel (azaz Jamie-vel), hogy már azon viccelődnek, hogy kezd hasonlítani hozzá. Jé, tényleg, most hogy mondod, drágám - fedezi fel a hasonlatosságokat az épp látogatóban lévő barátné. Szóval Jamie jobbnak látja lelépni, mielőtt még kitör a botrány. A kisfiú pedig hisztizni kezd, mert szerinte "Mac"-nek kötelessége engedelmeskednie neki. Apja elfenekeli a makacs kisfiút, ő visszavág, hogy gyűlöli, Jamie is megjegyzi, hogy megvan a kis nyakas fattyú nélkül is. Aztán összeölelkezős-kibékülős pillanat.
Lord John Grey van látogatóban polgári ruhában, szeretne Jamie-vel beszélni arról, hogy jó ötlet, hogy lelép, mert hamarosan tényleg feltűnő lesz a hasonlatosság. Jamie sétálni hívja, majd arra kéri a lordot, vigyázzon a kicsire, cserébe azt tehet az ő testével, amire a férfi csak vágyik. Lord John sok mindenre vágyik, de van benne tartás meg szemérmesség, inkább csak megrökönyödötten annyit kérdez, mégis hogy a csudába juthatott ilyesmi eszébe Jamie-nek. (Jaj, te kis ártatlan, naiv úrifiú, ha te azt tudnád!) Aztán bejelenti, hogy összeházasodik Isobellel. Jamie szerint azt nem szabadna tennie, de barátja meggyőzi, hogy nem kell tőle tartani, nem lesz a lány nevetség tárgya. Amúgy nem minden házasság alapja a szex. Ja, és semmi akadálya, hogy magukhoz vegyék Willie-t is.
Jamie a szobájában imádkozáshoz szedi elő kegytárgyait, amikor Willie benyit. A nagyanyja szerint ilyen cuccai csak a büdös pápistáknak vannak. Willie is olyan akar lenni, mint Jamie, ez esetben nagyon szeretne büdös pápista lenni. Na jó, Jamie "megkereszteli", a James keresztnevet adja neki, majd egy ugyanolyan kígyót, amit annak idején ő kapott a bátyjától , csak most a Willie felirat van rajta. Közben Claire szedi le a táblára kitűzött jegyzeteket. Aztán megint Jamie-éket mutatják, ahogyan elbúcsúzik a kisfiútól, akit úgy kell erővel visszafognia nevelőszüleinek. Claire és Bree ezalatt a repülőn hazafelé, Roger meg a gyerekkori repcsijét simogatja. A legszomorúbb epizódzárlat a sorozat történetében.
Facebook kommentek