Meglehetősen forró cold opennel nyitunk, de senki ne dőljön be a látottaknak: naná, hogy Roger csak álmodja, vagy még inkább csak képzeli, hogy forró zuhanyt vesz odahaza, a 20. században. A tükörben saját arcképe helyett a kék fejdíszes indián néz vissza rá. Irány tovább, pajtás, nehogy azt hidd, hogy még egyszer megszökhetsz tőlünk! A főcím végén rajzokat látunk, köztük Phaedre portréját, és már benne is vagyunk a történések közepében: River Runban Bree rajzolgat gyertyafény mellett, könnyes szemekkel. 
Lizzie érkezik, nem akarja zavarni a kisnaccságát, csak egy kis nasit hozott, de rögtön megijed, ahogy meglátja, miféléket rajzol Bree. Nos igen, Lizzie nem nagyon jártas a 20. századi művészettörténetben, főként nem a traumaábrázolásban, meg is rémül, hogy Briannát tán megszállta az ördög. Amikor megnyugszik, felteszi a kérdést, vajon meg lesz-e neki valaha is bocsátva. Bree szerint nincs mit megbocsátani (csak ne beszéljen már annyit róla, teheti még hozzá magában), hisz jó szándékból hibázott. És Jamie-nek is megbocsátott már? Nos, az más eset, hisz ő olyan dolgokat vágott a lányához, ami nehezen bocsátható meg. 
Ian mutatja a nyakéket indián ismerőseinek, miközben Jamie arról érdeklődik, Claire idejében hallottak-e a mohawkokról. Hát csak filmeken lehetett látni őket, de az ugyebár fikció. Azért látszik, hogy Claire nem nagyon szeretné elmondani, milyennek is ábrázolják őket a filmek, csak annyit mond, hogy nem örülnének neki, ha látnák. Jamie felteszi a kérdést, vajon őt milyennek ábrázolnák a filmek? Úgy gondolja magáról, hogy biztos vadembernek. Közben Ian sikerrel jár, pontosabban csak féllel, mert a cserokik elmondják ugyan, hova valók voltak a mohawkok, de nem igazán kívánnak ellátogatni hozzájuk, így csipet csapatunknak egyedül kell mennie. Ian megunja a villámhárító szerepét, és úgy gondolja, hogy Claire-rel érdemesebb beszélni, hogy talán lehetne békülni férjurasággal. Claire nem dühös, de nehéz nem arra gondolnia, mit is érezhet most Bree és Roger, ezért nem lesz még békülés és összebújás a teljesen magába roskadt Jamie-vel.
Wilmingtonban eközben Fergus érdeklődik Stephen Bonnet után, s megtudja, hogy egy hét múlva itt lesz. Amikor távozna a fogadóból, még letépi a Murtagh-ról készült körözési papírt. Nem mellesleg, Keresztapus soha nem volt ennyire vigyori, mint azon a képen. Odahaza Marsali várja, és megbeszélik, hogy nem sikerült a fiatalúrnak munkát találnia. Felmerül bennem a kérdés, hogy miből van nekik ez a tágas házikójuk meg a jó minőségű ruhájuk, ha Fergus most keres kétségbeesetten munkát. Na de nincs sok időnk ezen morfondírozni, mert megtudjuk, kik motyognak a jelenet közben a háttérben: Murtagh meg a Bryan nevű fickó. Marsalinak nem tetszik neki ez az egész ügy a rendfenntartókkal, meg hogy egy körözött férfit rejtegetnek. Fergus szerint Murtagh ugyanezt tenné érte fordított helyzetben. 
River Runban Phaedre sürög-forog a már nagy pocakos Bree körül, Jocasta asszonyság jövő hétre vacsoravendégeket vár, addig el kell készülni a ruhával, ami elrejti az elrejtenivalót. Phaedre csacsog cuki skót akcentussal, Bree meg leszarja a vacsorát, a készülődést, ő csak le akarja rajzolni a rabszolgalányt. Jocasta azonban nem ilyen könnyen leszerelhető, nagyon határozottan ajándékoz egy pár fülbevalót a kis rokonnak, amiről úgy gondolja, illeni fog majd a ruhához. A néni nagyon készül a vacsorára, még egy lord is érkezik majd, ami még River Runban is ritka dolog, Bree viszont szeretné továbbra is kihúzni magát ez alól a kínos kötelesség alól. Letudjunk a kötelező köröket Ellenről, megtudjuk, hogy már jócskán benne volt a korban, de csak nem akart hozzámenni olyanhoz, akihez mások erőltették volna. Mikor aztán meghalt az öreg MacKenzie, hozzáment ahhoz, akit maga választott. Bree-nek jól esett kicsit beszélgetni a családról, máris nagyobb kedvvel áll a vacsorához is. 
Éjszaka Murtagh horkol eléggé fura, legalább is irtóra kényelmetlen testhelyzetben, amikor Marsali érkezik hozzá, és szándékoltan zajt csap. Jajj, felébresztettelek? Akkor dumcsizzunk kicsit! Marsali arra kéri azt öreg rokont, hogy ha harcra kerül sor, vigye magával Fergust is. Murtagh humoránál van: mi van, leány, nem gyütt be a házasélet? Ó, ha erről lenne szó, Marsali elvégezné a piszkos munkát maga is. Keresztapus szkeptikus, mégiscsak félkezű a gyerek, de Marsali megérteti vele, hogy épp ez a lényeg, hogy kell valaki, aki segít neki egész embernek éreznie magát. Murtagh belemegy. 
River Runban elérkezett a nevezetes vacsora ideje, úgy hallom, az eseményre Mozart is elküldte legújabb albumát, miközben valami különös oknál fogva a bejárati ajtó előtt toporognak a meghívott előkelőségek. Brianna levonul a lépcsőn, mindenkinek leesik az álla. Különösképp egy alacsony, egérke formájú fickónak, ő Mr. Forbes, Itt van a szezon elején látott Wolff hadnagy is, aki szintén olvadozik a tünemény láttán. Közben van egy kis feszültség, a nők illetlennek tartják, hogy Brianna rabszolgákat rajzol. Mert hát hova vezetne ez? Hát bizony, ezek a mai fiatalok! - üti el a témát Jocasta, majd bemutatja a hadnagyot is Briannának. A férfi eléggé határozottan löki el az útból a másik fickót és kirándulásra hívja a lányt. Forbes viszont visszavág, mert ajándékot hozott újdonsült hajadon ismerősének. Hát akkor menjünk és nézzük meg, mi az az ajándék!
Ékkövek, amiről Briannának kicsit más juthat eszébe, mint a nőknek általában. Forbes kérdi, melyiket is választaná az ifjú hölgy? A kérdésre már nem kapunk választ, mert Ulysses bejelenti Lord John Grey-t. A férfiak érzik, hogy vége a partinak, mert megjött a főnyeremény, Brianna meg úgy tűnik, nem sokat tud arról, ki ez a fiatalember. A vacsorakor a lord anekdotázik jamaicai kalandjairól, többek között a jóslásról, amit Geillis erőltetett. Persze lordunk elsőrangú társasági ember, jól szórakozik mindenki, de most Briannán a sor, ő pedig egy kis pszichológiai (avagy "a lélek tudománya") játékot eszel ki: mindenki csukja be a szemét, gondoljon valakire, és arra, hogy összetalálkoznak egy állattal. Az idesereglett udvarlók persze fél szemmel egymást is figyelik, mi meg már sejtjük, hogy ebből valami hülye helyzet fog kikerekedni, mert nyilvánvaló, hogy John kit képzel maga elé. 
Brianna viszont az anyjával együtt itt vendégeskedő Alderdyce bírót kérdezi, mit látott. Krisztussal sétált, és azt a mókust látta meg, amelyik anyja kertjében lakik. Brianna megfejti a képletet: a bíró megbocsátást keres. Nem nagy ügy, nehéz mesterség az övé, na de hogy valamit esetleg titkol az anyja elől. Ezt anyuka tagadja, ugyan már, az ő fia sosenem. A bíró inkább kimegy kicsit levegőzni, lordunk jelentőségteljesen utánanéz (ha esetleg nem sejtenénk, miféle titka lehet az agglegény férfinek anyja előtt). Brianna csak úgy privátban kérdi Johnt, mégis, kit látott, ő nem kertel: Jamie-t. De aztán finomít a helyzeten, hát hiszen Bree tiszta apja, itt ül mellette, és amúgy is, Jamie kérte levélben, hogy vigyázzon a lányra. Bree óvatos, miért is kérte, de úgy tűnik, a konkrét okról (terhesség) a levélben nem esett szó, mert hát Jamie mégiscsak tisztességes úriember. Brianna inkább hanyagolná ezt a témát. 
Távozna is, de Mr. Forbes erősködik, hogy ő is szeretné elmesélni, kivel sétált. Bree a legősibb női trükkel próbál megszabadulni tőle: elájul. Lizzie rohan be a nappaliba, mikor meghallja a hírt, így John is értesül arról, hogy mi az, amit Jamie illendőségből nem árult el levelében. Elkezdenek beszélni arról, hogy mi történt, s úgy tűnik, Brianna talált valakit, akivel nyíltan és a maga racionális, nem köntörfalazó stílusában beszélhet a problémáiról. John persze gondterhelten néz, majd átnyújt egy levelet, amit Jamie a lányának írt. Lordunk balra el, Jocasta pedig kettesben marad rokonával. Ez is egy őszinte beszélgetés lesz, csak mégiscsak másféle. 
Brianna belevág: úgy vette észre, nőtlen férfiak voltak jelen a vacsoránál. Hát, ők az ő barátai, de valóban, most már igyekezni kell találni egy férjet, mielőtt megszületik a gyerek. Egy jó házasság nagy előnyöket jelenthet egy nőnek, és csodás dolog, ha két család egyesíti, amije van. Bree nagyanyjával példálózik, de Jocasta lehűti: még Ellen is azelőtt ment férjhez Brian Fraserhez - bár a fivérei másvalakit akartak keríteni - mielőtt megszületett volna az első gyerek. Jocasta mond még egy kellemetlen dolgot: Rogernek vége (gondolom, társadalmi életbeli tekintetben) akkor is, ha életben van, mert már a vadakkal van. Jobb, ha a lány feladja a reményt.
Wilmingtonban eközben Germain sírdogál a bölcsőben, amitől Murtagh kissé ideges lesz. Ekkor érkezik Marsali, így megfelelő a pillanat rákérdezni, nem akar-e a francia csatlakozni a milíciához. Ó, nem, szabadkozik Fergus, neki itt a helye a családja mellett. A háttérben lélegzetvisszafojtva figyelő Marsali szívéről olyan hangosan gurulnak le a kövek, hogy az egész világ hallja (kivéve Fergust). Elő is áll a remek hírrel: megérkezett Bonnet. Keresztapus van olyan bátor, hogy a kocsmában ücsörög Fergussal, meg azzal a másik fickóval, akitől a francia kérdezősködött Bonnet után. Persze, mikor jönnek a vöröskabátosok, fejébe húzza a kalapját. így aztán igazi badass kalandfilm hősnek néz ki az öreg. 
Megérkezik Bonnet, lendületből elkap egy helyi virágszálat, miközben úgy tűnik, volt némi összetűzése valakivel, mert mintha folt lenne a szeme körül. Az ír már fenn van a szobában, amikor Murtagh fegyverestül ráront, kis csevegésbe kezd arról, ki úriember és ki nem, majd leüti Bonnetet, Fergusék meg segítik elvonszolni. Mi? Ennyi volt a nagy kaland? Másnap reggel Murtagh-ék az összekötözött Bonnetet leteszik egy elhagyott sikátorban, ami nem is annyira elhagyott, mert jön két járőr, akik felismerik Murtagh-t. Na bumm. Az öreg még gyorsan elkergeti Fergust, elmondja, hogy az összekötözött fickó egy akasztófaszökevény, de utána ő is kénytelen a fegyveresekkel menni. 
Brianna nem tud aludni, a levelet nem képes felbontani, inkább kimegy valami nasiért. Valamelyik mellékhelyiségből jellegzetes hangok szűrődnek ki, Brianna tanúja lesz John és a bíró alkalmi légyottjának. Aztán River Runban is eljön a reggel, Phaedre hozza a hírt, hogy Jocasta néni már rábólintott arra, ha esetleg Forbes megkérné a reggelinél a kisasszony kezét. Hűha, cselekedni kell! Közös séta a lorddal, s Bree rá is tér a lényegre, tessék őt feleségül kérni. John mosolyog, majd rájön, hogy ez nem vicc. Bree tisztázná a feltételeket: hajlandó még aláírni is, hogy nem tart igényt a lord vagyonára, és nem is kell együtt élniük. John visszautasítja a legénykérést, Bree zsarolni kezdi az éjszaka látottakkal, a másik viszont célzást tesz arra, hogy kétkapura játszik, nem esne nehezére teljesíteni férji kötelességeit sem. 
Aztán higgadtabban lecsüccsennek beszélgetni. John szerint is férjhez kellene mennie Briannának, aki azonban elmondja, hogy megerőszakolták, de mintha beletörődne, hogy el kell fogadnia a lelkes egérke ajánlatát. Az étkezőben Mr. Forbes már a gyűrűt forgatja a kezében, Jocasta örül a vagyonegyesítésnek. Érkezik Brianna, a férfi megköszörüli torkát, s ez épp elég idő ahhoz, hogy John is berohanjon, és kérdezze, hogy megosztotta-e már a drága Brianna a remek hírt, hogy odakint a reggeli séta során eljegyezték egymást. Mr. Forbes elrohan, Jocasta meg megjegyzi, nem tudja, hogy csinálta Bree, de úgy tűnik, van tehetsége a férjszerzésben, igazi MacKenzie a lány. (Apropó, igazi MacKenzie-k, mi van Rogerrel? )
Rollo egy emberi lábszárcsontot talál. Sajnos azt a pasast kotorja ki a földből, aki együtt volt fogságban Rogerrel. Ian felismeri. Körbejárják a környéket, nem találnak más friss - egy hónapos - hullát, szóval akkor van remény (ne feledjük, a remény az epizód központi motívuma), hogy a történész életben van. Közben Bree és John tovább beszélgetnek, a lord megemlíti Williamet, és azt is, hogy nem a vér szerint fia, de nem mondja el a teljes történetet. Bree szerint, ha hasonlít az apjára a gyerek, akkor tiszta úriember, jaja, baromira hasonlít az apjára, sóhajt lordunk. De a lényeg, hogy Roger is biztos szeretni fogja ám majd a kicsit. Majd arról beszél hogy azért Újvilág az Újvilág, mert van remény, és a remény a szeretet egy formája. Bree jobb hangulatba kerül, s felbontja apja levelét. 
Jamie-ék tisztességesen eltemetik a szerencsétlen pasast. Éjszaka Claire bemegy férje sátrába. A beszélgetésük lényege, hogy most szembesülnek azzal - legalább is Jamie mindenképp -, amivel más szülők kicsit hamarabb: a közös gyermek érkezése megváltoztatja kettejük párkapcsolatának dinamikáját. S bármit ígért Claire Jamie-nek arról, hogy nem lesz titka vagy nem fog hazudni neki, az Brianna születése előtt volt még. Jamie féltékeny Frankre, mert Bree szavaiból ítélve jobb ember és tökéletes szülő volt, és fél, hogy Claire is így látja. Nem, az asszony tapasztalatból mondja, hogy Frank sem volt tökéletes apa, ő is hibázott sokat, ahogy minden más szülő. Aztán jön a békülős szex.
Az indiánok közben hazaérkeznek a falujukba, nagy az üdvrivalgás, valószínűleg ebben a közösségben Roger útitársai a világlátott, nagyvilági menő csávók. De a hujjogás nem egészen, vagy nem csak ennek szól, a mohawkok szépen felsorakoznak és elkezdik ütni-vágni Rogert. Remélem a történész is rájött, hogy ez itt afféle vesszőfutás, aminek a végén majd befogadják (vagy nem) a közösségbe. .
Facebook kommentek