"Ha tudni akarod, Isten mit gondol a pénzről, csak nézd meg azokat, akiknek adott belőle."
A Kossuth Kiadó elhozta nekünk Kevin Kwan ázsiai gazdagokról szóló trilógiájának második kötetét, a Kőgazdag barátnő című könyvét.
Ha most arra gondolsz, mit érdekelnek téged az ázsiai gazdagok élete, azon belül is Kína és egyéb távol-keleti nagyon - és ezt szó szerint értsd - gazdagok világa, akkor csak nézz szét a környezetedben. Nem létezik, hogy ne legyen kínai gyártmányú termék a közeledben...
Szóval, csak ne fanyalogjunk, a gazdagság mércéje - ahogy sok más sem - nem ismer határokat. "Vannak mocskosul gazdagok, kőgazdagok és vannak Kínagazdagok". A szerző, Kevin Kwan irigylésre méltó pontossággal tűzte tollára Ázsia minden gyarlóságát és nemességét egyszerre, keleti életfilozófiával átitatott szórakoztató regénye egyszerre kelt hitetlenkedést, viszolygást, mélyen lesújtó véleményt és korlátozott csodálatot.
Ó, igen. A kőgazdagok. Akik ugyanúgy nem gondtalanok, gyakran nincsenek egyben mentálisan, mint bármelyik másik ember, akinek sosem lesz annyi jövedelme és anyagi java, mint a nagyon gazdagoknak.
Szinte látom magam előtt azokat a fiatalokat, főleg lányokat, asszonyokat, akik e kötet célközönségéhez tartoznak, akik sóvárogva falják a sorokat (oké: én sem tudtam letenni), hogy istenem, csak egy hétre szabadulhatnék be ebbe a világba, majd én megmutatnám!
Elmosolyodtam a gondolatra.
Mit mutatnál meg?
Hogyan tudsz pénzt költeni?
Hiszen arra mindenki képes.
De arra, hogyan tudsz pénzt megtartani, hogyan tudsz minél többet kihozni abból, amid van, hogyan tudsz elégedett lenni azok között a körülmények között, amit képes voltál megteremteni magadnak, arra sokkal kevesebben vágynak. Pedig nagyon fontos, sokkal fontosabb, mint az, hogy zabola nélkül költekezni. Elismerem, sokkal könnyebb utána elégedettnek és költekezésben visszahúzódóbbnak lenni, miután megtapasztaltad, mi az: a tetőponton állni. De ennek a csúcson tartózkodásnak is ára van. Azt előbb ki kell fizetni. Na, ezen szokott elvérezni a legtöbb ember. Ugyanis ezt az árat nem mindig lehet pénzzel kiegyenlíteni, sőt. Erre döbben rá a könyveben Kitty Pong is, aki a második rész végére nagy átalakuláson megy át.
A szerző, Kevin Kwan
Nick és Rachel Csu ebben a részben összekötik életüket, a családi klán feltűnő mellőzése ellenére vagy éppen ezért. Nick Young nagyanyja békíthetetlennek tűnik, a házassággal valószínűleg a családi vagyonnak is búcsút inthet a férfi. Nick anyja viszont komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy valamennyire visszanyerje fia jóindulatát, sőt, egy fontos felfedezést is tesz Rachel titkos apjával kapcsolatban: a férfi Kínagazdag és van egy mihaszna fia. A fiatalokat meghívják Kínába, hogy közelebbről megismerhessék egymást a családtagok. A helyszínen egy másik Kínagazdag család leányzója, Colette, kalauzolásában dúskálva járják be nemcsak Kína, hanem Hong Kong, Szingapúr, Párizs előkelő éttermeit, kirándulóhelyeit, luxusszállodáit. Mindenkinek megvannak a maga indokai, maga félelmei, kiderül, hogy a gazdagság és 35 millió követő még nem jelenti azt, hogy az illető szabad és bármit megtehet, amit csak akar.
Vajon Rachel Csu hajlandó-e kifizetni megtalált apjának, a hozzáfűződő életmódnak és körülményeknek a "bekerülési" árát? Valóban, csak akkor lehet boldog az ember, ha saját úszómedencéje, magánjachtja, külön bejáratú jumbo jetje, szakácsa van? Vagy csak más szintre helyeződnek a mindennapi problémák, mint a nagy átlagnak?
Idézet az első rész, a Kőgazdag ázsiaiak című regényről írt recenziómból, ami itt is megállja helyét:
"A regény olvastatja magát. Úgy terjedelmes, hogy nem terjeng, úgy humoros, hogy nem bunkó, úgy mutatja be a sznob ázsiai köröket, hogy nem ellenszenves, hanem inkább mosolyogtató, finoman dekadens. Egy másik kultúra rettenetesen gazdag emberei, akik önmagukon kívül kevés embert tartanak valamire, ugyanakkor ha kell, nagylelkűek, ha muszáj, elfogadják az elkerülhetetlent, ha pedig nem muszáj, felemelt orral arrébb vonulnak. Tanúi lehetünk a régi és az új összecsapásának, asszisztálhatunk kínos családi kötelezettségeknél és mégsem lesz tőle rossz hangulatunk, amiről az író a szatíra fegyvereivel gondoskodott."
Kevin Kwan az ázsiai gazdagok életét taglaló regényfolyam kiváló kikapcsolódást nyújtott nekem a szeszélyes áprilisi estékre, amikor felváltva locsoltam a borsó és hagyma ágyásaimat és sziszegve átkozódtam legújabb szuper kütyümre, a motoros hátipermetezőre, amelynek a szürkületben kioldódott az egyik pántja és ne adj isten, hogy vissza tudjam megfelelően kötni a helyére azt a nyomorult tartót. Aztán már csak somolyogtam, hogy nagy isten, mit szólna ehhez egy olyan Colette-féle Kínagazdag csajszi a 35 millió követőjével, papparazzókkal... Mondjuk, az is hozzátartozik a kínai gazdag életmódhoz, hogy nyaraláskor inkább szoronganak hatan az ismerőseik nappalijának parkettáján, minthogy szállodáért fizessenek, de szemrebbenés nélkül adnak ki fél óra múlva egy nyaralási csecsebecséért 90 ezer dollárt, mert az más...
Nem unatkoztam olvasás közben. Intrikák, személyiségfejlődés, felháborító költekezések, humor, némi keleti filozófia, bonyolult emberi kapcsolatok, gazdagokra jellemző allűrök, szavakkal szúrások, európai észjárásnak észrevétlen csörték, bennfentesség, bizonyos szinten felüli problémák - valamint tapasztalat, tartás, törődés, összefogás, lojalitás, összezárás, és befogadás, amit mind-mind nem lehet pénzen megvenni.
Minden másra ott a Mastercard.
Nem hiszed el, de alig várom a harmadik részt.
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!
Köszönjük, Kossuth Kiadó!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
Itt találod a trilógia első részről írt recenziót, kattints!
