Megszokott szokások

Hogyan változtathatunk hatékonyan a szokásainkon?

„A nagy változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak.” (Robert Hunter)
gerd_altmann_pixabay.jpg
Korunk egyik fő jelszava a változás. A rugalmasság és alkalmazkodóképesség, vagy a jó improvizáció és kreativitás csupa értékes tulajdonságok. De mit tehetünk, ha kissé nehézkesek vagyunk. A szokásaink határoznak meg minket, és ezek olykor nehezen felülírhatók. Márpedig a változás magában hordozza az új szokások felvételét. Hogyan támogathatjuk meg ezt a folyamatot?

Rutinból. Életünket az automatizmusok határozzák meg. És ez jó. Legalábbis abból a szempontból, hogy a cselekedeteink nagy része egyszerű dolgokból áll, amelyeket valamikor elsajátítottunk és azóta is műveljük. Gondoljunk rá, milyen lenne, minden nap újra megtanulni fogat mosni, öltözködni vagy kávét készíteni. Valószínűleg nem lenne szükség munkahelyekre, mert csak ezek a reggeli primitív procedúrák annyit időt emésztenének fel, hogy este lenne mire végeznénk velük. Az agyunk, amely nagy energiazabáló, ezzel a formulával gondoskodik róla, hogy maradjon energiánk a valóban lényeges ügyeinkre.

Szokáshurok. A megszokáson alapuló tevékenységek életvitelünk egyéb területein is jelentkeznek. Jellemzően van egy jel, amely aztán egy viselkedésben nyilvánul meg, ami hosszútávon rutinná válik, és jutalomhoz vezet. Majd pedig az egész kezdődik elölről. Például, ha éhesek vagyunk, akkor kinyitjuk a hűtőt és eszünk, amit érünk. Ennek a jutalma a finom ételek fogyasztása lesz és a jóllakottság érzése. Jellemzően az is a rutin része lesz, hogy milyen típusú ételeket fogyasztunk. Ha idővel ez a szokásunk elhízáshoz vezet, akkor valószínűleg kellene a szokásunkon változtatni. De ez nem egyszerű. Meg kell hagyni a jelet, ami az éhségérzet, meg a jutalmat is, a jóllakottságot, és a rutinon kell módosítanunk. Tehát egészségesebb, ugyanakkor az ízlésünknek megfelelő ételeket kell ennünk. A szokáshurkot megszüntetni nem lehet, de változtatni rajta igen. Ezért van az, hogy sok szenvedélybeteg a leszokását követően keres magának valamit más elfoglaltságot, amely hasonló örömet, élményt, azaz jutalmat okoz neki.

Az érték dönt. A felismerés a kezdet. Szükségünk van-e a változtatásra? Ha eljutunk a kérdésig, az már részleges felismerése a helyzetünknek. Van, akinek az útja egy traumán keresztül vezet el ide. Egy orvosi diagnózis mondjuk rendkívüli motivációs erővel képes bírni. Ha veszélyben érezzük az életünket radikális változásokra is képesek vagyunk. De a ráeszmélés nélkülözhetetlen. Akkor fogunk érdemben lépni, ha kellő értéket kapunk általa. Mindaddig, amíg a jutalmunk az adott körforgásban számunkra elég értékes, és nem találunk valamit, amit többre becsülünk, akár a legpusztítóbb szokásokhoz is ragaszkodni fogunk. Mert az érték itt nem valami magasztos cél, hanem akár a legpuritánabb szükségletünk kielégítése.

Hit. Akik igazán változtattak az szokásaikon kivétel nélkül a hit segítségével tették ezt. Hit nélkül nem megy. Ez alatt érthetjük az Istenben való hitet is, de nem csupán ezt. Spirituális szempontból egy nálunk nagyobb erőben való hit, nagyban támogat a nehéz időkben. Azonban abban hinni, hogy meg tudjuk csinálni, amit kitűztünk, legalább annyira felemelő. Csak akkor lehetünk eredményesek, ha megfelelő meggyőződéssel rendelkezünk és ezt a bizakodást meg is tudjuk tartani. Ehhez pedig önmagunkban gyakran kevesek vagyunk, így további energiákra van szükség.

Közösség. Mi adhatna nagyobb erőt, mint más emberek közössége? Nagyszerű ösztönző egy megfelelő környezet. Hozzánk hasonlóan gondolkodók, olyanok, akik már átmentek azon, amin most mi vagy éppenséggel együtt megyünk velük az úton. A nem vagyunk egyedül érzése sokat lendít az eredményességen, ha a szokásainkon akarunk változtatni. Az emberek a jelenlétükkel kézzel foghatóan ösztökélnek, érzelmileg megerősítenek. Társaságban minden könnyebb. Nem véletlen javasolják a sportolni vágyóknak, hogy keressenek egy közösséget, akik lelkesítik, tettekre sarkallják őket, ahelyett, hogy megint a popcornos pamlagon kötnének ki magányosan.

Igen, a változáshoz elszántság, kitartás és türelem is kell. De ha megismerjük a működésünket behatóbban, akkor felfedezhetjük, min is szükségeltetik változtatni. És, ha elfogadjuk azokat a mentális erősítőket, amelyek minket szolgálnak, akkor a saját dolgunkat egyszerűsítjük. Nem fog egyik napról a másikra menni, de meglesz a hátszelünk, hogy sikerrel hajózzunk az új szokások óceánján. És lesz időnk kiélvezni a változásban rejlő szépséget. Ahogy Gretchen Rubin megfogalmazta: „A szokások felgyorsítják az időt, mert amikor minden nap ugyanolyan, az élményeink lerövidülnek és összefolynak; ezzel szemben az idő lelassul, amikor a szokásokat megszakítjuk, amikor az agynak új információt kell feldolgoznia.”

 

 

Ha tetszett a téma, akkor ajánlom figyelmedbe Charles Duhigg A ​szokás hatalma című könyvét. Egy cikkben legfeljebb érinthető egy-egy téma, de a könyveb rengeteg szemléletes történetet, kísérletet találhatsz a szokásainkat meghatározó tényezőkről.

És ha tetszett ez a poszt, akkor olvass még el néhány cikkek.

Fotó: Gerd Altmann, Pixabay