Tudtátok, hogy a lecsó különböző variációit szerte Európában előszeretettel fogyasztják kontinenstársaink? Peperone-t Olaszországban, ratatouille-t Franciaországban esznek, a Törökök a saját lecsójukat menemennek, a szerbek pedig dzsuvecsnek hívják. És hogy mitől más mégis mindegyik? Máris mutatjuk!
1. Hagyományos magyaros lecsó
A lecsót eredetileg szalonnásan, vöröshagymásan, TV paprikával és paradicsommal készítjük. Ám ahány ház, annyi szokás, van aki tojást is üt rá, van, aki kolbásszal gazdagítja, egy biztos, mindenhogy tartalmas és szénhidrátmentes finomság.
2. Peperonata
Az olasz konyha két legmeghatározóbb eleme a fokhagyma és a bazsalikom, így nem csoda, ha az olasz lecsóban mindkettő megtalálható. A peperonata olíva olajon dinsztelt vöröshagymával, zúzott foghagymával, színes paprikákkal és friss, édes paradicsommal és jókora bazsalikom-csokorral készül.
3. Ratatuille
A franciák tudják, mitől döglik a légy. Az olasz lecsót továbbgondolva még padlizsánt és cukkinit is tesznek bele. Kimaxolják a szénhidrát-mentes egytálételt, az biztos.
4. Dzsuvecs
A szerb dzsuvecs tulajdonképpen a magyar lecsó padlizsánnal és rizzsel gazdagított változata, hasonlóan hozzánk, Szerbiában is nagy tisztelet övezi ezt az egyszerű, mégis tápláló ételt.
5. Menemen
Törökországban a szalonnamentes magyar lecsót készítik, melyet tojással tesznek még inkább tartalmassá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
