A híres magyar fotográfusok életrajzát bemutató sorozatunkban a jövő héten Pécsi Józsefre emlékezünk majd, addig is két írásának egy-egy részletét olvashatjátok, melynek témája a csendélet.
Fotó: Pécsi József: Hering, 1938 © Magyar Fotográfiai Múzeum
Pécsi József: Csendélet-fotografálás (részlet)
Megjelent: A Műterem 1929/5-6. 3-8.
A tárgyfotografálás mindjobban bekapcsolódik a modern gazdasági életbe, és rohamosan meghódította a reklám és hirdetés olyan területét, melyek eddig csak a festőknek és plakáttervezőknek voltak fenntartva. … Az árunak hatásos és ízléses csoportosítása és fotografálása a jó fotográfus feladata. … A legegyszerűbb dolgok logikus és festői elrendezéssel, hatásos világítással kiemelhetők; sőt, igen jelentékennyé is válhatnak, ha ismerjük a felfokozás mindenféle módját és fotográfiai lehetőségeit…
A holt dolgokban rejlő szépségek nemcsak a tárgyak színében – amit amúgy sem tudunk visszaadni – jutnak érvényre, hanem nagyon fontos, különösen ha a tárgyfényképek reklámcélra kellenek, hogy a tárgyak anyaga, struktúrája a lehető leghívebben érzékeltessék. És éppen erre a feladatra alkalmas a fotográfia. … A fotográfiának hosszú idő óta igazságtalanul lenézett objektivitása ma már erénnyé szépült.
… Mindent egybevetve, tárgyak csendéletszerű elrendezésénél arra kell a fő súlyt fektetni, hogy a tárgy formája és anyaga értelmesen és plasztikusan emelkedjen ki a környezetéből. … A tárgyak anyaghűségét leginkább a megfelelő világítással biztosíthatjuk. Vannak dolgok, amelyeknek a formája és anyaga legjobban valamely erőteljes és kemény világítás mellet juttatható érvényre, és vannak tárgyak, melyek éppen ellenkezőleg, finom és lágy világítás mellett fotografálódnak le előnyösen.
… Ami a tárgyak elrendezésének ritmusát illeti, bajos volna kötött szabályokat felállítani, hiszen itten majdnem kizárólag az egyéni ízlés és meglátás van döntő hatással az eredményre. A modern fotográfus meglátása azonban ezen a ponton eltér a régebbi csendéletektől. Ma a dolgokat szinte szűkszavúan, a lehető legegyszerűbb beállítással, minden felesleges sallangtól mentesen rendezzük el. Modern gondolat a legigénytelenebb tárgyakat egyedül, díszítő elemek nélkül nagyon plasztikusan és értelmesen feltálalni, amiáltal nagymértékben leköthetik a szemlélő figyelmét.
… Végül a tárgyak térbe állításával és új szemléletével is lehet még újszerűt mondani. Nem kell itt sem a régi hagyományokhoz ragaszkodni, … néha sokkal hatásosabb képet kapunk, ha felülnézetben szemlélve fotografáljuk le.
… Reklámcélzattal készült csendéleteknél az a fő, hogy a hirdetett árucikk kerüljön a figyelem központjába. Minél kevesebb dekoráció és sallang legyen az áru körül, mert ezek csak zavarnák a szemlélet egységességét. Az áru a maga egyszerűségében, néha túlzottan elnagyolva, mágnesként vonzza a tekintetet. … Természetesen a fotográfiai eljárásokkal még végtelen tér nyílik az ötletességek és a fotográfiai trükkök kifogyhatatlan változatai számára!
Pécsi József: Csendélet fényképezés (részlet)
Megjelent: Fotóművészet, 1939/7. 4-6.
…A modern fotócsendélet a fényképezés mintegy 15 év óta folyó stílusváltozásának természetes kikristályosodása. A fényképezés rohamosan fejlődő technikája, az anyagok tökéletesedése természetesen erősen hozzájárult ahhoz, hogy ma más szemmel nézzük a dolgokat, és az adódó új lehetőségeket buzgón kiaknázzuk. Tagadhatatlanul a technikai eszközök fejlettsége befolyásolja a látásunkat is. A fotográfiai kép élessége és tárgyilagossága szent elve mai képszemléletünknek. Ízlésünk nem tűri el az elmosódó formákat és a bizonytalanságban eltűnő, lágy körvonalak impresszionista ízű ötvözetét. Ma határozott formákra és éles körvonalakra törekszünk, hogy a tárgyak a fekete-fehér képen plasztikusan váljanak el hátterüktől. A dolgok ritmikus és bátor elhelyezésével, a fények és árnyékok elhatároltabb elosztásával adhatunk jelentőséget a fotón még olyan tárgyaknak is, melyeket egyébiránt alig érdemesítenénk felvételre. Sokat mondhatunk határozott, sőt merész kivágásokkal, amikor csak a lényegeset emeljük ki, s mindent elhagyunk, aminek már nem tulajdonítunk fontosságot.
Más ma még a csendélet témája is. Régebben a csendéleten felvonult, ami szemnek-szájnak kívánatos; a modern csendéleten a legigénytelenebb holmi is valamely szuggesztív világítás, merész kivágás által kap művészi jelentőséget … annyi minden holmi van a világon, amiből jó, ötletes megfigyelő csendéletének modelljeit összeválogathatja. Nem a tárgy a fontos itt, hanem az előadás mikéntje, hiszen oly nehéz dolog holt tárgyakat színek nélkül, fehér-feketében életre kelteni. Bátran állítjuk: a csendélet a törekvő fényképész etűdje; ez a műfaj nem függ a véletlen szeszélyétől, mert itt minden tényező a felvételező hatalmában áll. A modell, a világítás és a fényképezés technikájának minden mesterfogása. Csak egy jó ötlet a tárgy megválasztásában, annak ritmikus elhelyezése a térben, a plasztikus világítás azok a fő komponensek, amiket a csendélet fényképezőnek, ha a fényképezés technikájában teljesen otthon érzi magát, kell szem előtt tartania. Aki azután ennél többre törekszik, fejlessze ezirányban látását, próbáljon egészen egyszerűnek látszó holmikat valamilyen erősen dinamikus beállítással, a lényegtelen részek bátor levágásával a csendélet kis jelentőségű témáját nagyvonalúvá tenni. Ez úton juthatunk artisztikus és modern csendélet fotók felé. De még többre is lehet törekedni! Adjunk csendéleteinknek a tárgy felfogásában is művészi tartalmat és belső értéket, őszinte, másoktól független felfogásban, valamely önálló, művészi hitvalláson keresztül egyéniségünk őszinte kinyilatkoztatására.
