A pünkösdi hétvégén rendezték meg Cseszneken a Hajsza-sorozat részeként a Pannonhajszát, 7+-os és 14+-os futamokkal. Én a Hajsza-futamok közül eddig csak a Normafánál rendezett versenyen voltam, a cseszneki verseny korábban eddig valahogy kimaradt, így várakozással tekintettem a számomra új helyszín és akadályok elé. Néhány OCR-őrült, nem normális barátnőmmel (úgymint Dr. Szabó Veronika és Karaba Tünde) úgy gondoltuk, hogy ha már lúd, legyen kövér, lefutjuk egymás után mindkét futamot, egyrészt edzésnek sem rossz, másrészt úgyis kupafutam mindkettő, miért is ne. Előzetesen ment is a sakkozás, hogy - figyelemmel a távokra és a futamok időpontjaira - vajon milyen sorrendben és időzítéssel fér bele mindkét futam egy napba. Úgy döntöttünk, hogy a 7+-os futammal kezdünk viszonylag az elején, majd előzetes számításaink szerint egy fél-háromnegyed óra pihenés után nekivágunk a hosszabb futamnak is.
A rövidebb távot 9.15-kor kezdtük, egy kis szédítő labirintus-futás, szalmabála-mászás és egyensúly után rögtön egy nehezebb, komplex ocr akadálynál találtuk magunkat: alatta-fölötte mászós gerendák, némi lajhármászással kombinálva. Majd rögtön jobbra-balra ugrálós ferde falak, illetve gerendák, amelyeken kézzel-lábbal kapaszkodva át kell mászni anélkül, hogy leesnénk. Eddigre már nagyon meleg volt, a patak fölött átsétálás helyett én inkább a patakon átgázolást választottam.
Dimbes-dombos futós részek következtek, akadályokkal tarkítva. Vizes akadályok híján, illetve mivel rövid futamra számítottunk, nem vittünk magunkkal extra vizet, így alig vártuk már a frissítőpontokat. A teljesség igénye nélkül (és a hosszabb futam akadályait is felsorolva) volt kötélmászás, dárdadobás, gólyalábon járás, dobócsillag, ferde falon farudak lukakba dugdosásával felmászás, tarzan-lendülés kötélen, vastag gerendán csak kézzel kapaszkodva átmenés, 4-5 kifüggesztett kötélen kötélről kötélre átmászás, magas palánkra fel- és leugrás (ez utóbbinál igencsak kijött a tériszonyom, hisz igen magasról kellett esés közben lefelé lehetőleg talppal eltalálni egy szalmabálát), csúzlizás (ez kimaradhatott gyerekkoromban, mert egyszer sem sikerült...), íjászat. Sikertelen teljesítés esetén büntetőként előre meghatározott kört kellett fagerendát cipelve teljesíteni.
Közben megmásztuk a cseszneki várat, kötélhálón várfalmászás után jött a számomra legváratlanabb akadály: a csúcson fűzzünk be egy cérnát egy tűbe és varrjunk vele legalább egy öltést :-) Ez így 40 fölött, fizikai megerőltetés nélkül sem annyira nem egyszerű, merthogy a tű fokát, a sárga cérnát és a tűt is alig látom :-) Na nagy nehezen sikerült, elindulhatunk végre lefelé. Közben figyeltük az időt, Roni már elhúzott, de Tündivel kerülgetjük egymást, és megállapítjuk, hogy ez a futam bizony nem 7-8 km lesz, hanem annál jóval több, és igencsak futnunk kell, ha el akarjuk érni a következő rajtot. Az utolsó párszáz méteren már hallottuk, hogy a speaker visszaszámol a mi következő futamunk rajtához: 5 perc múlva rajt.
Beérünk, a 7+-os futam kb. 11 km-re sikeredett. Semmire nincs idő, táskát keresek, kb. 3 percem van a 11.00 órás rajtig, rajtszámcsere, néhány korty víz, egy energiaszeletet bevágok az övembe, hogy legyen nálam valami, vizet tölteni kulacsba már nincs időm. Egy perc a rajtig, futunk, átverekedjük magunkat a tömegen, és mi hárman újra ott állunk a visszaszámlálásnál. Indulunk, kezdjük újra. Egy jó darabig a megszokott akadályok, majd egy ponton kettéválik az út, most a hosszabbat választjuk. Ami elsőre ment akadály, az most is megy, ami elsőre nem ment, az most se, csúzlinál, dárdánál megint büntetőzöm. Nagyon meleg van, az erdő belsejében kicsit jobb, a mezőn, a tűző napon kegyetlen. Vizünk persze nincs, frissítőpontok az időjáráshoz képest most távolinak tűnnek egymástól. Falatonként nyomom az energiaszeletet, viszonylag bírom, legalábbis én nem leszek rosszul, ez már félsiker (mint utólag hallom, a társaim jócskán megküzdöttek a szervezetükkel).
Mivel a 14+ km-ből 17 km lett, így összesen 28 km-t teljesítettünk, gyakorlatilag egyben, és valljuk be, normális frissítés és pótlás nélkül iszonyú melegben (mentségünkre legyen mondva, nem így terveztük). Szép volt, jó volt, de alig vártam, hogy beérjek. A futam után megegyeztünk a csajokkal, hogy alábecsültük ezt a versenyt, sokkal nehezebb és hosszabb volt mind a terepet, mind pedig az akadályokat tekintve, mint azt előzetesen gondoltuk. Újra tanultunk magunkról, a távról, a szükséges frissítésről, az erőbeosztásról. Így is álltunk dobogón, mindannyian, de kivett belőlünk a verseny rendesen, megküzdöttünk minden percéért.
Összességében egy nagyon jól szervezett, ötletes, kemény verseny volt. Azt gondolom, jövünk jövőre is, de lehet, hogy akkor csak az egyik távot vállaljuk majd be.... :-)
