Robinson, törj ki a szigetről, 2019.07.06.@Szécsény

2019. július 16. 11:18 - ocrguest

...de meg nem állít gyávaság!

66054094_990551747971253_5688871117708591104_o.jpg

„Szabadság szava szólít,
Hív már a láthatár,
Égbe a fekete lobogót,
A jó szerencse mellénk áll.”*

Palóc Roham csapata a semmiből tört elő egy jó visszhangot kiváltó OCR rendezéssel a tavalyi év folyamán, jelezvén a magyar közönségnek, hogy van még új a nap alatt. A Robinson szigetek helyszíne ideális terep arra, hogy egy kis pluszt hozzáadva a sporthoz színesítse a palettát.

A fenti tények tudatában, valamint picit a Karib-tenger kalózai című franchise romantikus és kalandregényes világától megszédülve vállaltuk a kihívást, hogy kiderítsük, mennyire sikerült összerakni egy autentikus világot a közönség számára. Ha véletlen még Péntekkel** is találkoznánk, az lenne csak a hab a tortán.

Amit előre biztosan lehetett tudni: 5+ km-es táv, amihez 25 akadály párosul. Nem rossz sűrűség, már csak azon kellett izgulni, hogy a fele ne egy az úton keresztbedobott, csípőig érő faág minőségének feleljen meg. Nem úgy lett...

A helyszín valóban egy kiterjedt kis „szigetvilágra” épült,  hely temérdek, így csak a fantázia szabhat határt a szabadtéri rendezvényeknek. Persze a helyi élővilágra is érdemes figyelemmel lenni. Látszik, hogy frissen lett felújítva a terület, mely nemcsak kiépített parkolót és utakat, de a közös használatú helységeket is minőségi anyagokkal ruházták fel. A kellemes időtöltésről Dj gondoskodott, büfé pedig az emberi szükségletekről. A regisztrációért az esemény emlékét megőrző pamut pólót, kuponkódot, valamint a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház műsorújságát tartalmazó csomagot ért. Nos a sport és a kultúra nem zárja ki egymást, kivéve, ha nagydarab, kopasz, fukszot hordó, koxon élő, drága nyugati kocsival indexet nem ismerő véglény vagy. A rajtszám egy fejpánton kapott helyet, mely viselése természetesen kötelező jellegű volt.

A versenyszámok profi, hobby valamint kiskalóz kategóriákban kerültek megrendezésre, melyek 20 perces hullámokban indultak. A fizikai felkészítésről közös bemelegítés a lelki felkészítésről a pálya egy szakaszának látványa gondoskodott. Ez a rész, melyet jó kalóz módjára szétmarcangolok a későbbiekben, a központ konstans részét képezi, azaz bárki kipróbálhatja. Annyira új, hogy a keleti szellő a nyugalom illatán túl a friss faanyag aromáját is az orrunkba juttatta.

66611159_990551394637955_525555640270061568_o.jpg

Visszaszámlálás, puskapor füstje és rohamra indult a 10:20-as alakulat. Szárazföldi patkányként már az első pár lépés meglepetést okozott. Mikor több tucat láb dübörög végig egy lengőhídon az heves ingással, rázkódással reagál erre, mely megdolgoztatja az egyensúlyozó képességeket. Egy kanyar és máris előttünk az első mesterséges kihívás. Gumiabroncs a kötél végén, ha sikerült magadhoz édesgetni, már csak vissza kellett szaladni vele az origóba, hogy folytathasd az utad. Egy fél-szigetre a vízen át vezetett az út. Gondolom ez nem okozhatott túl nagy meglepetést. A kaland során a különböző földdarabokra különböző módokon kellett átjutni, tovább színesítve ezzel a küzdőtér amúgy is változatos világát. Egyik kedvenc akadálytípusom, amikor egy csúszós szakasz után ferde palánkon át kell küzdeni magamat. Minél magasabb, annál jobb. Ez most „kétszintesre” épült, valami kis kötelecske lógott a feléig, de azt le is kellett érni valahogy. Lenne rá pár rabolt aranyam, hogy itt többen szereztek zúzódásos sérüléseket. Nem vitás, a kalóz élet nemcsak játék és mese!

A partraszállást egy hosszabb etap követte a területet körbe ölelő szántások és töltések között. Ezen gyorsabb szakaszon először egy gumiszőnyeg majd a védőgáton átnyargalva homokzsák cipelés tette próbára az indulókat. A fizikai feladat, mint bemelegítés pont jól esett egy mérleghinta rendszerű balansz feladathoz. A mesterséges dombról már jól látszódott az igencsak megbolondított multirig. Két palánk leküzdése gyerekjáték, hogy aztán jöhessen a matek, hogyan tovább az elcsúfított majomlétrán. Gyűrűk, lógó farudak, hengeres gerenda és persze a keresztrudak, melyekből a negyedik elfordult a saját tengelye körül. Csak a segítő tudhatja hányan véreztek itt el, mindenesetre egy rövid Tom & Jerry-s jelenetet, melyben heves küzdelem a tenyerek közül kipördülő és a gravitáció ellen küzdeni akaró test próbálja elkerülni a „Paloc Pattantyú” nevű büntetést, sikerült bemutatni, de az adrenalin löket túllendített így abszolválva ezt az építményt is.

A Robinson mű-árbócai mutatták az irányt. Szépen elosztva a tarlón bálákat kellett átugrani, majd ismét egy fizikai próbát kívánó feladat után jöhetett a frissítő. Édes víz és izotóniás ital várta a pusztába kényszerült nevezőket. Innen a kalandpark már tényleg pár lépés és egy egyszemélyes függőhíd után vált belakhatóvá. Valahogy az Indiana Jones filmekben ez könnyebbnek tűnik.

A játékszerek között hagyományosabb és elég egyedi megoldások is felbukkantak. Szinte kötelező jellegű dárda hajítás másodszorra sikerült. Az első hibázás jutalma a már megnevezett büntetőfeladat, ami gyakorlatilag 25 db guggolásból felugrást jelentett. A második próbálkozás pedig extra volt csupán. A lajhármászások sorozata is itt kezdődött. Gerendákból épített rendszeren kellett felmászni íly módon. Régen alap játszótéri elem volt fémből, ma már nem nagyon látni ilyent. Biztos nagyon veszélyes. Bezzeg a mi időnkben!

66581319_990551647971263_1210702773381758976_o.jpg

Parttól partig nemcsak hidakon vagy vízen, illetve vízben járással lehet közlekedni. Erre példa az egyik kihívás, mely során lebegő alig négyzetméteres kockákon egyensúlyozva kellett megúszni szárazon az átjutás. A rossz ütem vízbeeséssel hálálja meg magát. A tengeri betyárkodás nem titkolt célja a zsákmányszerzés. Miután megközelítettük a kiszemelt bárkát át is kell jutni rá. Erre opció a megcsáklyázás, pallón átsprintelés, látványos eszköz a kötélen átlendülés. A felsorolás sem véletlen, az összes lehetőséget teljesíteni kellett, hogy az áhított kincs közelébe kerüljünk.

Egy csatát sem lehet megúszni, hogy az ember be ne mocskolja a kezét. Fantáziavilágunkban ez sárban, fűben és tócsában való kúszást takart magában. Természetesen a vízi világban megannyi lehetőség volt egy kis fürdésre, de akár akartad, akár nem célba egy kötélen át vezetett az út, mely úgy lett felszerelve, hogy a lajhármászás során, mindenképp nyaldossa testünk a folyékony föld.

Az egyedi medálért célba kúszás árán lehetett eljutni. Sanyargó szervezetünkre gyümölcs, csoki és természetesen a már bemutatott itókák adtak gyógyírt.

Az átélt élmények természetesen nem teljesek ezen leírásban, arról nem is beszélve, hogy maradt még fel nem használt puskapor, melyek akár nagyobb durranást is okozhatnak a jövőben. Ilyen opció az élményparkban épített, de most még ki nem használt tákolmányok bevetése, hosszabb vagy kétkörös pálya. Az öt kilométer után bizony még maradt bennünk csataszellem, melyet rabolt asszonyok megszentségtelenítése híján haza kellett hozni.

Az egyedi atmoszféra, a különleges terepviszony új portyát kíván!

„Tomboló vihar utunkba áll,
De meg nem állít gyávaság,
Nincs számunkra határ,
Lelkünk az örvény mélyére száll.”*

*: Magyar Tímea - Kalózdal

**: lásd DANIEL DEFOE: ROBINSON CRUSOE című regénye

 

Beszámoló: Veiger Gábor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr8414948784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása