A tribal Magyarországon – Kanásztánc és dzsungeldobok

2019.05.15. 13:42, trecorder

rec071_mtrkblin_650j.jpg
Mi inspirálta az első magyar tribal partik ötletét? Mi a tribal egy techno partin? Ki a sámán egy modern buliban? A régi és új bulikról mesél Kruczler Móni partiszervező, tánctanár, aki 1997 óta szervez acidtribal partikat. Íme a révülés és a partik népe. Az írás az áprilisi, 71. Recorder magazin Zságer Balázs vendégszerkesztő közreműködésével készült Tribal-mellékletében jelent meg. 

                                                                                                                                                         
rec071_kurczler_moni.jpgA tribe

Érdekes ellentét, hogy a technozene az egyén révülését hivatott szolgálni, mégis azokat a partikat tartják jónak, és azok válnak legendássá, amelyek közösséget is kovácsolnak.

Amikor house-alapokon, 120 bpm körül megszólalnak a kongák, valami egészen ősi mozdul meg az emberben. Megpezsdül a vére, táncöröme kerekedik, megmutatkozik, kitárulkozik, pávatáncot jár.

Mi a recept? A tribal house a modern elektronikus tánczene egyik alstílusa, a ’90-es években alakult ki a funky house és különböző törzsi ritmusok elemeinek keveredésével. Jellemzői a dobcentrikusság és a repetitív monotónia, ami azonban gyakran kántálással, huhogással párosul, ezzel is felidézve Afrika és Dél-Amerika különböző törzseinek zenei világát.

A zenét általában elektronikus eszközökkel hozzák létre, de valódi dobokkal, hangszerekkel is előállítható. Az ilyen – stúdiókban, digitális eszközök segítségével elkészített – zenét  tribal house-nak nevezik, míg az élő hangszerekkel megvalósított alkotásokat egyszerűen tribalnak, törzsi zenének.

A tribal mégis inkább egy hangulatot vagy tudatmezőt jelent, mint zenei kategóriát.  Zeneileg egy partinak van vagy nincs tribal része. Ez a kis rész, amikor a vér megpezsdül, a tekintet kifényesedik, örömtáncot járva megszűnik az elkülönülés, összenéznek a partizók. Együtt, egymással, sőt egymásnak táncolnak, mert ez a parti csúcspontja, amikor a tribal feeling összeolvasztja táncolókat.

„Amikor a zene összeköti az embereket, bármilyen zene is legyen, az egy nagyon erős gyógyító hatás a társadalom számára, mert összeköti az érdeklődésüket. Azok az emberek, akiknek közös az érdeklődésük, nem háborúznak, nem ölik meg egymást. Nehéz lenne valakit megölni, aki hasonló értékeket képvisel.”

Ricardo Villalobos


A révész


Az Amerikában született techno Európában teljesedett ki. Magyarországra a tematikus partik ötletét, ahol díszlet és jelmezek tartoznak a show-hoz, egy Burning Man fesztivált megjárt pesti srác hozta haza. Csatlakozott az egyik úttörő dj-pároshoz és barátaikkal, segítőikkel rendszeres rave-eket kezdtek szervezni a már pár száz főre duzzadó publikumnak 1994-1997 között. Ez a csapat volt a már születésekor kultikussá váló X-Lab. DJ Titusz, DJ Tadeusz és Fejér Zsolt. Három sámán: két zenemágus és egy ceremóniafelelős.

A buliknak külön témája, neve, dekorációja volt, sosem látott performance-ok zajlottak, a tribal érzés fokozásaként, a buli csúcspontján gyakran maszkos figurák, tűznyelők és gólyalábasok jelentek meg, vegyültek el a táncolók között. Ez volt a Psyché Masqurade performance csoport, aminek először lelkes rajongója, majd később tagja lettem.

Talán sohasem érint meg a techno, ha egy profi klubesten szaladok bele. Szerencsémre nem voltak még klubok, és profik sem. Magyarországon még a rendszerváltás mámoros, reményteli időszakát éltük, mikor a szabadságot szinte harapni lehetett a levegőben. Ebbe csapódott be a techno, mint a jövő zenéje, a rave-nek nevezett új szórakozási formában.

Punk-underground kultúrkörben mozogtam, művészeti managementet tanultam, Tilos az Á-ba, FMK-ba jártam és gyakorlatilag kereszteztük egymás útját. Itthon az újra legfogékonyabbak, a művészek fedezték fel és szerveztek maguknak acid partykat. Az ősatyák, Gomba, Oleg, Tadeusz és Titusz botcsinálta világvégi bulikban léptek fel, gépzenével és vetítéssel. Inkább egy posztmodern kiállításra vagy színházra hasonlított, mint diszkóra, klubra.  Stroboszkóp és sűrű füst, fura űrhangulat, még furább arcok, totális elszigeteltség a tánctéren, hipnotikus zene... Ez elsőre olyan súlyos élmény volt, hogy hazáig futottam.

rec071frankhegy_650.jpg
A techno is nagyon fiatal műfaj volt ekkor még, és mi is újoncok voltunk, a füstből lassan arcok bontakoztak ki, és a táncmámor közben elkezdtünk ismerkedni a többiekkel. Aztán valami történt. A helyszín az Olof Palme ház, a 94-95-ös szilveszteri X-Lab party. Pezsgődurranás helyett kongások jöttek, a Korai Öröm dobosai és Titusz ekkor látta szükségét tű alá tenni némi kántálós house-t, egész pontosan két acid-tribal-house számot. Az a két track azóta is a himnuszom, Dome Patrol: The Cutting Edge és Scope: Bacchanal. A sok, behunyt szemmel vagy napszemüvegben egymás mellett, de egyedül révülő hirtelen, szinte varázsütésre egy napfényes rétre ért. Felfedezték egymást és egy új kollektív utazásra indultak. Megszületett a tribe és engem örökre elbűvölt a hatás. Azok akkor igazi, élő dobok voltak, tetemre hívtak, levegőt is alig kaptam a meghatottságtól.

Mintha könyvből olvasták volna, azonnal működött a recept, így a lelkes követők egyre komolyabb rajongókká váltak, és egyre többen lettek. A tribe-ot, ahogy én hívom, a partik népe hívta életre, és az a pillanat, amikor felcsendülhettek az ünnepi dobok. Mert tribe nélkül nincs tribal, azaz nép nélkül népzene. Az X-Lab jött, látott, és a mai napig életem egyik meghatározó szakaszát jelentette. Mágikus és misztikus szeánszokból, a kiváltságosok privilégiumaként titkos, eldugott helyeken zajló rituálékból egyfajta modern városi sámánizmus született, kitartó és hűséges követői rég elfeledett módon ünnepelték az életet. A DJ itt mint szakrális vezető, szinte pap volt jelen, aki celebrál, hiteles, a közösséget megfigyelve, szolgál/tat. Minden korábbi előkép nélkül teremtettünk magunknak egy új, modern életformát, szubkultúrát.

A sámán

Csak a hangzás új, a recept régi, egy vezetett csoportos transzutazás ősi formája és egy tribal parti között. A varázsló egy segítőkkel gondosan előkészített térben, pontosan eltervezett forgatókönyv alapján dolgozik, nem drogozik, figyel, vigyáz és irányítja a résztvevőket.

Monoton ütemek, szaggatottan villogó fény hatására módosul a tudatállapot. A dobolást kiegészíti a tűz lobogása, mely a csukott szemhéjon átsütő fényként jelenik meg, és nemcsak a ritmusok, de önmagában a villogó fény hatására is megváltozik az agykéregben az agyhullámaktivitás. A ritmikusan felvillanó fények és az akusztikus ritmus is változásokat idéznek elő a tudatállapotban, melyeket a mozgás és a tánc felerősít.

Mindez azért következik be, mert a monoton, állandó frekvenciával stimulált agyhullámok előbb-utóbb alkalmazkodnak az ingerhez, és ráállnak ugyanarra a frekvenciára. Ez a minta nagyon hasonlít egy technoparti jellemzőihez: monoton, erősen dob- és basszus-alapú repetitív zene, villogó színes fények, stroboszkóp.

rec071_frankfur_650.jpg
Dancing Apes

Mindezt a természeti népek jól ismerték és a tribal képlete közös szinte minden archaikus nép táncában. Ezek a legegyszerűbb táncok, a gyerekek ösztönösen így mozdulnak. A tánc alapmozdulatai egy egyetemes mozgási abc-t adnak ki.

A magyar táncok közül a pici gyerek először kanásztáncot tanul, mire megnő, elérheti a csúcsot és komplex sorokat is összefűzhet, azaz legényest is tud táncolni. Mindkét tánc régi típusú és az ugrósok családjába tartozik, csak az egyik kis készletből dolgozik egyszerű mintákkal, a másik gazdagabb készletből bonyolult sorokat szerkeszt, de az alapkészlet megegyezik. Ennek a mozgáskészletnek az elterjedtsége a világban és változatainak a sokasága azt mutatja, hogy ez egy szent tempó, ami nálunk is megvolt a néptáncban az egész ország területén, és a mai napig a legnagyobb kedvenc a táncházakban. 120-140 bpm között bőségesen termelődik boldogsághormon az agyban, ráadásul az ember alig veszít energiát tánc közben. Mintha ez a tempó hirtelen gumiasztallá változtatná a talajt, és csillapítaná a testre ható nehézségi erőt.

Back To Nature

Az acidkorszakot az ezredforduló táján a goa váltotta és teljesítette ki. Az egy-kétestés rave-ek egyhetes fesztivállá, nemzetközi, gigantikus lélekszámú eseményekké duzzadtak. A tribal feeling átmentése még ekkora méretben is gyakran sikeres volt, mert a szemlélet megmaradt, az önmagunkhoz, a másikhoz, az alkalmi közösséghez és a mindenséghez való különleges kapcsolódás igényével. A mai napig csodaszámba megy, hogy ezeken a sokszor több tízezres rendezvényeken nem jellemző az erőszak, a szemetelés és mint a hatvanas évek végén Woodstockban, tudatosság és fókusz, tisztelet és szabadság érzése járja át a fesztiválokat. Ezek az utópisztikus alkalmi városok, mint spirituális közösségi úticélok a rajongók számára átszabták a nyaralás fogalmát. A fesztiválokon a zene és a társművészetek mellett megjelentek a tudatos életvezetést segítő workshopok, és mire a techno nagykorúvá vált és a partijárók szülők lettek, összeállt egy virtuális társadalom.

Természeti népek, hippik, majd a partiból kinőttek a magát pusztító emberiség felébredettjei, akik saját átlényegülésükkel, egyéni megváltást szerezve, immáron tömegesen hisznek egy emberibb életben. A techno forradalma világméretű lett.

Szerző: Kruczler Móni

https://recorder.blog.hu/2019/05/15/a_tribal_magyarorszagon_kanasztanc_es_dzsungeldobok
A tribal Magyarországon – Kanásztánc és dzsungeldobok
süti beállítások módosítása