Martin Scorsese rendezett egy dokumentumfilmet Bob Dylan 1975-ös turnéjáról, amelynek a fele puszta kitaláció. Hogy miért?
Bölcsészek szerint azért, mert a posztigazság korában már nem lehet egyértelműen megállapítani, mi igaz és mi nem. Dylan-faktosok szerint azért, mert Scorsese így forgatta és gondolta újra Dylan szinte senki által se látott, négyórás fikciós koncertfilmjét, a ’78-as Renaldo and Clarát ugyanerről a turnéról. Szerintünk pedig szimplán azért, mert ez a rejtélyesség a maszkok és mítoszok mögé bújtatott Dylan-jelenség lényege.
A dokumentumfilmé viszont az lenne, hogy egy Wikipedia-bejegyzésnél érdemlegesebben szóljon a Dylan és a zenitjükön túljutott folkzenészek karrierjébe friss vért pumpáló, szokatlan klubturnéról. Ez azonban a nem túl szórakoztató koholmányok mellett elsikkad, így a Rolling Thunder Revue csupán egy hosszú YouTube-szörfölés lesz a Dylan-archívumban, amit a varázslatos koncertfelvételek miatt érdemes végignézni, ahogy a fehérre sminkelt, sálas-sapkás-rózsabokrétás Dylan, ez a dionüszoszi trubadúr átdelejez minket az olyan kevéssé vagy jobban ismert klasszikusain, mint a The Lonesome Death Of Hattie Carroll vagy épp a Hurricane.
osztályzat: 7/10
szerző: Soós Tamás
Ez a kritika először a Recorder magazin 74. számában jelent meg.
