A 2013-ban alakult amerikai 3TEETH a legjobb reményekkel indult el egy olyan úton, amire a legjobb jóindulattal sem lehet mondani, hogy magabiztosan áll az idők viharában: az industrial metal zene útján. A szebb napokat is megért stílus fő képviselői mára öregesen munkálják az ipari fémet és mi rajongók is leginkább a régmúlt klasszikusaiból élünk és rohadtul örülünk, ha egy-egy újabb lemez megüti a 90-es évek mesterműveinek alsó szintjét.

Ezért is külön öröm, ha egy-egy új szereplő belép és szeretné életben tartani ezt a színteret, új hangot, új megoldásokat hozva ide. A 3TEETH első két albuma kétségkívül sikerrel vette ezeket az akadályokat és két olyan rideg és sziklakemény industrial lemezt raktak le, ami a legjobb Skinny Puppy, Frontline Assembly, Rob Zombie fémjelezte éveket idézte. Ez volt a bemutatkozó 3teeth és a második Shutdown.exe. Így keveredünk 2019-be, a METAWAR lemezhez, ami dupla aktualitást kapott. Egyrészt szót kell ejtenünk a lemezről az elkészülte kapcsán, másrészt pedig ma este az A38-on a Ministry vendégeként teszi tiszteletét idehaza.

Szóval minden adott volt, hogy egy idei ipari élményt prezentálja nekünk az amcsi brigád, de azért kicsit csalódottak vagyunk az összképet illetően. A hangzás ugyanolyan csupasz és durva, mint korábban, ez nem befolyásolja az élvezeti értékét a lemeznek, de az sokkal inkább, hogy nagyon szaggatott a dalok szerkezete. A málházós darálás az előző két lemezen sokkal folyékonyabb volt és így könnyebben befogadhatóak voltak a dalok. Az új lemezen, mintha erre szándékosan nem törekedtek volna. A kőmosott hangzás mellé ez a zavarbaejtő zaklatottság azt az eredményt hozta, hogy néhol nagyon idegesítő hallgatni. Itt az "idegesítő" kifejezést úgy értem, hogy kimondottan kényelmetlen lelkiállapotot hoz a lemez.

Mintha egy fejünk felett összedőlő gyárból menekülnénk kifelé. Mindenhonnan felismerhetetlen zajok és zörejek, frusztráló kétségbeesés és félelem a végeredménytől. Ez húzódik végig lemezen. Természetesen remek pillanatokból is van bőven, pl. ALTAER vagy a TIME SLAVE dalok refrénje nagyon is fülbemászó, ahogy a BORNLESS darálós menetelése is meghozza a várt bólogatási kedvet, a PRESIDENT X pedig végre újra megvillantja, hogy mennyire érzik a srácok ezt a közeget.

Viszont ezzel szemben a SELL YOUR FACE 2.0 zavaros váltásait nehéz követni, ahogy az EXXXIT kattogása is kényelmetlen a fülnek. Viszont amit a lemez végén abból az elbaszott indie pop dalból (Foster The People) csináltak a PUMPED UP KICKS szerzeménnyel, azért le a kalappal! Az eredeti pop dal nyári habkönnyű klipjével  is igazán szívet melengető, na ezt sikerült továbbtekerni egy nyomasztó ipari málházássá, amihez ráadásul egy tenyérizzadós fegyverkezős klipet is forgattak. Brávó, micsoda túlgondolás! 

Szóval este meglátjuk, hogy élőben mit csinálnak a fiúk a színpadon, de a METAWAR nem hozta az előző két album színvonalát. Steril és vegytiszta industrial metal, de nem került bele hangulat, vagy csak kevés helyen. Maybe next time...