Egy történet elmesélésére vannak bravúros lehetőségek, igazi értékkel bíró eszközök, melyeket néha kliséknek csúfolnak. Újszerű vagy esetleg már régen nem látott trükkök, melyek felelevenítése igazi újdonságként hatnak. De természetesen akadnak olyan történetelemek is a repertoárban, melyek olyannyira ismerős és elcsépelt fordulatok, hogy a kevésbé tapasztalt olvasó vagy néző képes felismerni a kaland kellős közepén, hogy igen, a sok rosszért biztosan a főhős eltitkolt ikertestvére lesz a felelős. Emellett persze előfordulnak bravúros hajlítások, olyan igazi kanyarok, amelybe bele tud szédülni a befogadó fél. Az az igazság, hogy ez a kategória valahogy egyre ritkább. Viszont itt szögezzük le, hogy kimaradt a felsorolásból azon klisék sora, melyek olykor fizikai fájdalmat okoznak olvasás közben. Olyan elemek ezek, melyek két lábbal tiporják az addig még koherens cselekményszálat. A Tini Nindzsa Teknőcök második része szerencsére még jóval az elfogadható határon belül mozog a közhelyeket illetően. A fenti gondolatok legszemléletesebb példája az első kötet kapcsán felmerült kérdésre adott válasz, mely ugyan nem túl eredeti, mégis a képregény világába és a távol-keleti folklórba illeszkedő magyarázatot ad a felmerült problémára. Mindezt egy szép és igényes képi világgal teszi, egy hatalmas nosztalgia öntettel meglocsolva. A Holdkelte Stúdió gondozásában gyermekkorunk egyik kedvenc szuperhős kalandját élhetjük újra és tovább.

Az első részben megismert teknőcök, Leonardo, Raffaello, Donatello és Michelangelo tovább folytatják a harcot a gonosz ellen. Mesterük, Szecska vezetésével szembeszállnak Hobbal, a mutáns macskával. A StockGen Kutatóközpontnak dolgozó rosszfiú ezúttal nincs egyedül, egy egész géphadsereggel érkezik, hogy végleg leszámoljon a teknőcökből lett jótevőkkel. A történések sűrűjében választ kaphatunk a Szecska mester múltjában gyökeredző kérdésekre. A válaszok egészen a feudális Japánig nyúlnak vissza. Eközben a világegyetem egy másik pontján a Neutrino bolygón véres harcok dúlnak, s igencsak fogytán vannak a feláldozható haderőnek.

A kiadvány abszolúte nem okozhat csalódást, hiszen a már ismerős kivitelben, minőségben és formában áll a rendelkezésünkre. Az igazság az, hogy ez a borító tetszik a legjobban, az eddig megjelent Holdkeltés kiadványok közül. Kellemes távol-keleti hatást kelt, és mesteri módon jeleníti meg a múltat és a történet jelenét. Két világ, két élet találkozása ez a borító. Ha másért nem, ezért megéri a limitált kiadást választani. De nem csak a borítón megjelenő grafikák lettek zseniálisak. Az egész kiadvány képi világa igazán remek lett, az utolsó pizzás dobozig minden a helyén van. A kiadvány végén helyet kapott extra tartalom csak még egy plusz pont a képi világnak. Jelen rész két alkotó, Dan Duncan és Mateus Santolouco munkája. A két művész elkülönülő stílusjelei remekül választja el a történet két idővonalát. Hiába járunk a jelenben, a karatézó teknőcök kalandjait elmesélő második rész súlypontja végig a múltban, a feudális Japánban van. Ezek azok a részek, melyekről nehéz spoiler mentesen írni.

A történet három helyszínen fűzi tovább az eseményeket. Egyrészről ott a sokat emlegetett régi Japán szál, melyről már csak annyit merek elmondani, hogy Mr. Santolouco rajzaival minden percét élveztem az időben visszanyúló eseményeknek. A művész bámulatos ábrázolása olyan, mintha összemosnánk a Kung Fu pandát és Usagi Yojimbo univerzumát. Ez a múltidézés igazán szükséges volt, ismerve az első kötet anomáliáit. Jelen rész igyekszik megmagyarázni a múlt történéseivel Hamato Yoshi eredetét. Az alkotók ezen próbálkozása az éppen elmegy kategóriába esik. Ha osztályoznom kellene a legendás mester újszerű eredet történetét, akkor egy izzadságszagú kettessel ültetném vissza a helyére az IDW kiadót. Nem vérlázítóan gagyi, de tudnak ők ennél többet is. A jelen idősíkja pedig nem tesz mást, mint tovább gördíti a teknőcök kalandjait. Emellett kapunk egy plusz szálat, amely a Neutrino bolygó eseményeibe enged betekintést. Ez a rész egyelőre nem illik még bele teljes egészében az eseményekbe, de egy valamelyest kiszámítható titokról rántja le a leplet az idegen bolygón zajló történet. Annyit elárulhatok, az olvasó megtudja, hogy nem egy névtelen amerikai offshore cég áll a genetikai labor ténykedése mögött. Idegen harcosok és múltbeli szamurájok ide vagy oda,  a kiadvány első pár oldala után egy igazán meghitt karácsonyi ajándék várja az olvasót, mely még így januárban olvasva is egész hangulatosra sikeredett.

Az első részben megismert szereplők továbbra is keresik a kapcsolatot az olvasóval. A teknőcök ugyan rekord gyorsasággal elnyerték a szimpátiámat, de a két, egyenlőre csak mellékszereplőként jelen lévő fiatal esetében eddig hiányzott a képkockák mögött áramló csi. Jelen kiadvány ezen nagymértékben változtat, April és Casey igazán bravúros keretek között talál egymásra. Mindkét karakter oldaláról kellőképpen megalapozott és motivált találkozás ez. Nagyon tetszett a záró jelenet, melyben a fiatal April reakciója teljesen megegyezik a gyerekkorom kedvenc rajzfilm sorozatában lezajló első találkozással. A Tini Nindzsa Teknőcök második kötete egy remek ponton vágja el az események fonalát. A záró képkockákban a két fiatal emberi szereplővel együtt az olvasó is a roncsok között marad. A folytatás a kiadvány következő részére marad, mely reményeink szerint hamar megérkezik. Addig mindenesetre nem marad más, mint előszedni a régi rajzfilmet és nosztalgiázni egy hatalmasat, egy finom pizza társaságában.

A képregényt a Holdkelte Stúdió jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!

9/10