Ismét bővül az ajánló rovatunk, amelyben könyveket, filmeket, tulajdonképpen bármit ajánlok/ajánlunk, aminek köze van a férfi-nő kapcsolatokhoz.
Nemrég ajánlottam Szepesi Nikolett, Én a szexmániás című könyvét. Nos, van neki egy másik könyve is, mégpedig az Orgazmuspontok.
Mielőtt ebbe a könyve vágna bele valaki, érdemes az előzőt is elolvasni: LINK
Azért is, mert ez a könyv annak egyenes folytatása, arról is ír, hogy mi történt vele az előző könyv megjelenése óta. De az írás fele olyasmi, ami simán elférhetett volna az előző műben is. Amolyan kiegészítő szaga van a dolognak. Véleményem szerint legalább a fele (ami visszaemlékezés), benne lehetett az első könyvben, csak kiszedették vele, hogy legyen valami anyag a folytatásra, ha az sikeres lesz. De lehet, hogy csak rosszmájú vagyok.
Az eleje kicsit nagyképűen indul, amolyan Marilyn Monore-nak hiszi magát és kijelenti, hogy előbb vagy utóbb mindenki félre dug, ez csak idő kérdése. Azt hiszem, ez az, amikor valaki a saját szűk korlátai között próbál nagy igazságokat kinyilatkoztatni.
Érdekes, hogy Ő maga is kijelenti, hogy egyre nehezebben kötődik férfiakhoz, ami egybevág azzal az elmélettel, hogy aki sokat kefél, az nehezebben kötődik másokhoz.
Ellentmondások is vannak azért jószerivel:
"Mindig azt szerettem, ha érzem egy férfi
súlyát, amikor rám fekszik. Érzem magamban, rajtam az erejét. Az igaz
férfiasságát. Nem véletlen, hogy a csajok a bűnöző külsejű, agyontetovált,
rossz fiúkra buknak."
Miért kell agyontetováltnak lenni ahhoz, hogy férfias legyen egy férfi? De persze azt is megtudjuk, hogy szerinte milyen egy férfi:
"Mert mi az, hogy kevés kell a nőnek. A
francokat! Én aztán csak tudom. Nekem produkáljon a pasi! Először is
legyen férfias, legyen határozott, legyen stílusa, legyen egzisztenciája,
legyenek önálló gondolatai. Aztán legyen szép hosszú vagy legalább vastag
farka, és bírja jó sokáig."
Legalább őszinte.
A saját generációjáról is kapunk kinyilatkoztatásokat:
"Mi már nem tudunk álomvilágba menekülni, mert egyszerűen nincs
időnk rá, mert annyi a kihívás, annyi a csábítás, annyi az élményforrás, s
annyi a pasi (a jó pasi!), hogy hülyék lennénk kizárni magunkat az
élvhajhászok világméretű fesztiváljáról."
De hogy miért is ilyen ez a facebook generáció? Arra is kapunk egy elméletet:
"Lehet, hogy Madonna szexcentrikus életfelfogása és dalai hozták a
változást? Mert valaminek történnie kellett, hogy a lapos mellű nőkből
egyszer csak tömegével lett sok-sok telt keblű, szexbomba, hogy a nők már
nem érték be a hatperces numerákkal, hogy már nem az volt a fontos, hogy a
pasi lihegve kielégítse saját vágyát, hogy már a szexuális segédeszközkategória,
amelybe a nőket belegyömöszölték, egyszer csak eltűnt, megszűnt.
Hogy mi, nők egyenrangú partnerek lettünk. Sőt, átvettük az irányítást.
Átvettük az irányítást a hétköznapokban, a munkahelyeken - és az ágyban"
Még egy érdekes idézet a végére:
"azt is kimutatták, hogy tíz
nőből legalább nyolc fantáziál arról, hogy egyszer az életben
megerőszakolják, hogy egy idegen férfi egy kapualjban, bokorban vagy
liftben egy váratlan mozdulattal lerántja róla a ruhát, és jól megdugja. Azt
mindig elfelejtik odaírni az ilyen idióta kimutatásoknál, hogy a szóban forgó,
fantáziáló nők nagyjából olyan férfi erőszakos fellépésére várnak és
vágynak, aki, mondjuk, úgy néz ki, mint George Clooney; elegáns Valentino
öltöny van rajta, drága parfümöt használ, s aktus közben az obszcén szavak
mellett - teszem azt - Villon-verseket idéz. Aztán a baszás végén elnézést
kér, virágot vesz elő, és megmutatja az orvosi leletét, ami bizonyítja, hogy
nem AIDS-es."
Ez is nagy igazság. :)
A könyv vége pedig kicsit kettős. Négyen buliznak, elkábítják és sorban megerőszakolják őket, az egyikük meg is hal. Ha ez igaz, akkor tényleg ironikus és egyben szomorú. Ugyanakkor a semmiből feltűnik egy régi szerelem, akivel újra lángra kap valami és eljegyzik. De nagyon hirtelen, szinte a semmiből. Nem tudom, hova tenni a végét. Kicsit mintha a szerkesztők belenyúltak volna.
Alapvetően, ha tetszett az első könyve, akkor ez is fog.
