Ezúttal (is) a harminc fölötti korosztályban próbálkoztam annak ellenére, hogy vagy tucatszor bizonyítottam, hogy felesleges. Ennek ellenére időnként előtör belőlem a naiv, hátha akad normális korombéli nő is.
Zita 34 éves volt, HR vezetőként dolgozik egy közepes méretű cégnél. Szőke, vállig érő haj, zöld szemek és a képeken csinos arc. Átlagos testalkat, nálam alacsonyabb, elméletben minden stimmelt.
A harminc fölöttieknél a beszélgetés már nem játszadozásból áll, hanem inkább interjú. Nála is az volt, de humorosra véve. Úgy tett, mint aki reagál a beszólásaimra és benne van a játékban, de minden mondata afelé irányított, hogy kiadjak magamból infókat neki. Olyan infókat, amely őt érdekelte. Már a második mondatváltásunknál előhozta a mivel foglalkozom témát, majd jött bújtatva a melyik környéken élek, mik a céljaim vallatás.
Vörös jelzés minden irányból, de figyelmen kívül hagytam őket. Nem azért, mert ennyire elbűvölt valamivel, hanem a poén kedvéért. Leszerveztünk egy randit.
Élőben picit csalódás volt. Az átlagos testalkat azért vaskos combokat rejtett, rajta sok heggel. Arca csinos volt, de inkább tűnt negyven közelinek, mintsem harmincnégynek. A szarkalábak voltak nagyon árulkodók a szemeinél. Beültünk egy ismert kávézóba és egy órát beszélgettünk. Jött a szokásos mantra, hogy ő erős természet és a férfiak ezt nem szeretik. Vázolta, hogy milyen karrierre számít ott, ahol most van, és hogy mi lesz azután. Elég jól eltervezett mindent, kíváncsi lennék, hogy pár év múlva hol tart a megvalósításukban. :D
Sokat szakmázott, hogy milyen nehéz a HR-nek manapság, mennyire harcolnia kell minden tiszteletért. Szóba hoztam, hogy mennyire pocsék a nagyobb cégeknél a HR csapatépítő hülyeségei, amikor két napra elviszik az embert, hogy összekovácsolódjanak és trainingeljenek. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy csak úgy tesznek az emberek, mint akik élvezik ezeket a hülye csapatépítőket, mindenki csak túl akarja élni, és valójában utálja, hogy két napját elveszi egy ilyen baromság. De Zita meg volt győződve, hogy ezek a csapatos kirándulások, trainingek jót tesznek. Sőt, ezeknek köszönhető, hogy gyakran baráti hangulat alakul ki emberek közt a munkahelyen. Megsúgom, ezek nem igazi barátságok, ami pedig az lesz, az nem a két napos marhaság miatt alakul ki, ahhoz elég egy közös lerészegedés egyik este és másnap máris megvan a csapatszellem. :P
DE hát egy nőnek mondhatsz, amit akarsz, amiről Ő megvan győződve, az úgy is van, úgyhogy nem erőltettem a témát a továbbiakban. Nem éreztem túl nagy vonzódást, sem iránta, sem az Ő irányából felém. Kimentünk a kávézóból, elváltak útjaink és sosem kerestük egymást többé.
És ez így volt jó. :P