A Német Szövetségi Kormány vallásügyi biztosa, a német Bundestag tagja helyben segítésről, integrációról és a középút kereséséről nyilatkozott a SZEMléleknek.
– Ha Magyarországon szóba kerül Németország és a menekülthelyzet, sok embernek elsőként, s talán kizárólag a Willkommenskultur kifejezés jut eszébe. Pedig az Ön szeptember 17-én Budapesten tartott előadásában számos konkrétum elhangzott, amelyek a helyben segítés elvét ültetik gyakorlatba: 120 iskola újranyitása és 25 ezer munkahely létrehozása a Közel-Keleten, hogy csak két példát említsek. Hogyan áll ezek alapján jelenleg Németország a menekültkérdéshez?
– Csökkenteni akarjuk a menekülthelyzet okait, amelyek miatt az emberek más országokba indulnak el a hazájukból. Szeretnénk perspektívát biztosítani a fiatalemberek számára, hogy a saját országukban jó jövőjük, megfelelő életlehetőségük alakuljon ki, ne induljanak útnak Európába. A Gazdasági Együttműködésért és Fejlesztésért Felelős Minisztériumunk erre a célra 7,9 milliárd eurót áldoz. Németországban megkülönböztetjük a menekülteket, akik Aleppo, Homs városából, Észak-Irakból érkeznek, akiknek veszélyben van a hazájukban az életük, így a genfi egyezmény alapján menedékjogot élveznek. Megkülönböztetjük azokat az embereket, akiket egyénileg üldöznek, de a nagyobb részt azok az emberek teszik ki, akik a jobb élet élehetőségét keresik. Erre a helyzetre az a válasza a szövetségi kormányunknak, hogy ne induljanak el 10 ezer dollárral egy hajón, hanem a saját hazájukban alapítsanak egy kis céget, foglalkozzanak mezőgazdasággal, vállaljanak munkát a saját országukban. Ebben kívánjuk őket támogatni.
– Milyen tapasztalataik van az integráció területén, a vallások találkozását is beleértve?
– A vallás elősegítheti az integrációt, de hátráltathatja is. Ezért arra törekszünk, hogy az imámoknak képzést nyújtsunk Németországban. Berlinben, Münsterben, Tübingenben lehetőség nyílik iszlám tudományokkal foglalkozni. Csak az az imám fogja tudni elősegíteni az integrációt, aki Németországban tanult, beszéli a nyelvünket, ismeri és közvetíti az értékeinket. Németországban nagyon sok török él, akiket meghívtunk, hogy munkaerőként nálunk tevékenykedjenek, s ezen túl érkeztek az aktuális menekülthullámmal szíriaiak és irakiak nagy számban, akik tartósan terveznek nálunk maradni. Őket jól kell integrálnunk, különben sok problémánk lesz a jövőben. Az integráció tehát lehetséges, de nagy kihívást jelent. Megköveteljük, hogy beszéljenek németül, vegyenek részt integrációs tanfolyamon, ahol olyan értékeket ismernek meg, mint az egyenjogúság férfiak és nők között, demokrácia, szabadságjogok – el kell fogadniuk ezen értékeket, ezek mentén kell nekik is élniük.
– A kereszténység önmagában is sajátosan van jelen Németországban. Vannak pártok, amelyek nevükben hordozzák a keresztény kifejezést, a bajor miniszterelnök nemrég elrendelte a kereszt kihelyezését állami intézmények bejáratához, ami ellen többen, még egyházi vezetők is tiltakoztak, s az elmúlt napokban 12 ezren demonstráltak Kölnben, keresztények is, a menekültkérdést érintően. Az összkép tehát vegyes. Hogyan tekint Ön e vonatkozásban saját hazájára?
– Németország zsidó-keresztény alapokra és értékekre épül, ami az alkotmányban is megfogalmazást nyer. Ez vitán felül áll. Az viszont kérdés, hogy meddig tart a vallásszabadság. Vajon a vallásszabadság korlátozását jelenti-e, ha minden bajor közintézményben vagy iskolákban ki kell függeszteni a keresztet? Ezt a kérdést régiónként másként válaszoljuk meg. Bajorországban magától értetődő, hogy útkereszteződésekben, mezőkön, hegycsúcsokon, tradicionális éttermek falán is megtalálható a kereszt, míg Berlinben egészen más a hagyomány, a kultúra – ott aligha fogunk egy hivatalos intézményben keresztet találni. Ez tehát nem csupán vallási, hanem jogi, kulturális és a hagyományainkat is érintő kérdés, amire eltérő válaszokat adunk. De vannak egészen gyakorlatias kérdések is, például a zsidóknál, muszlimoknál az állatok levágása, vagy a körülmetélés. Vannak aztán olyan emberek, akiket zavar a harangozás. Azt mondja ki az alkotmányunk, hogy értelmes középutat, kiegyensúlyozottságot szükséges találni az ilyen helyzetekben a különböző érdekek között. A mecsetek építése például nagyon sok érzelmi vihart kavar, merthogy vannak emberek, akik szenvedélyesen az egyik oldalt képviselik, mások érzelmesen a másik oldalon állnak. A jogrendünk megpróbál békés középutat találni, ami minden érdekcsoportnak elfogadható lehet.
Beszélgetőtárs: Gégény István
