Varga Gábor - ahogy ő fogalmaz -, főállású anyuka. Napi 24 órában egyedül neveli súlyos fogyatékkal élő kisfiát, Táltost. A sérült gyerekekkel foglalkozó intézmények száma a szükségesnél sokkal alacsonyabb. Gábor már egyszer próbálkozott egy napközi berendezésével, ám ez az utolsó pillanatban egy betörés miatt meghiúsult. Három hónap múlva - ha minden jól megy -, a napközibe megérkezhetnek az első gyerekek.

Gábor szerint ez nem erő kérdése. Intézetben nőtt fel, így fel sem merült benne, hogy Táltost beadja valahova, pedig többen felvetették neki ezt az ötletet.
Kisfia koraszülött volt, az agyi oxigénhiány miatt a központi idegrendszere megbénult, négyéves korában pedig súlyos epilepsziarohamot kapott. Segítséggel képes járni, játszani, sajátosan kommunikál, de egyáltalán nem beszél. Gyógyszereket kap, amely bár a nagyobb rohamokat megszüntette, korlátolja az agyi kapacitást.

Gábor ezt egyedül csinálja végig - magára maradt Táltossal, mikor felesége külföldre költözött.

Sok fogyatékkal élő gyereket nevelő család életében a legnagyobb problémát az anyagi és lelki teher jelenti. Mivel a speciális iskolák száma és befogadóképessége sokkal kisebb a szükségesnél, Gábor szeretné létrehozni saját napközijét. Ez - a VIII. kerületi önkormányzat segítségével - három hónapon belül megvalósulhat.
Először önfenntartásban kell gondolkozniuk, az állami kvóta elérése hosszabb távú terv.

"Sokan azt hiszik, ezek a gyerekek semmit nem tudnak, pedig igenis sokat tudnak és értenek, csak egy korlátozottan működő testben nehezen tudják ezt kifejezni. Nekem óriási eredmény, ha megmondom neki, hogy fogjon meg egy játékot, és pár perc eltelik ugyan, míg sikerül neki, de megfogja. Neked meg az az óriási eredmény, ha a gyereked ötöst hoz haza a suliból."

Forrás: wmn.hu